A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A kezdeti lelkesedésünk Harryvel hamar lelohad. Kiderül, hogy a feladat, amit Dumbledore-tól kaptunk, sokkal nehezebb, mint hittük. Lumpsluckot vallomásra bírni majdnem olyan, mint Neville békáját, Trevort keresgélni — szinte lehetetlen vállalkozás.
Az unokabátyám kezdetnek konkrétan rákérdez a dologra az egyik bájitaltanórájuk után, de nem jár sikerrel. Azóta ráadásul Lumpsluck kerüli őt, és engem is gyanakodva méreget. Lerí róla, hogy sejti, hogy be vagyok avatva a dologba. Én ugyan igyekszem ártatlannak mutatkozni, és apró léptekben elérni a célt, de a stratégiám lassan halad, és eddig nem igazán van eredménye.
Harryt és engem a január kezdetével egyébként is lefoglal a kviddicsszezon. Kapitányok vagyunk, mindkettőnknek edzeni kell a csapatunkat — főleg nekem, ugyanis a legközelebbi mérkőzés a Hollóhát-Mardekár meccs.
Most már szerencsére Draco is odateszi magát az edzéseken. Látszik, hogy bánja a legutóbbi meccs kihagyását, és most úgy igyekszik, mint még soha. A hátránya az egésznek, hogy néha elvétem a dobásokat, mert éppen őt bámulom. Ilyenkor Mad kacarászva nézi a karikák elől a bénázásomat. Az is előfordul, hogy egy-egy gurkó csupán milliméterekkel súrolja a fejemet, mert a fiú pár másodperccel azelőtt röptében megeresztett felém egy mosolyt, én pedig kis híján leszédültem a seprűmről.
A csapattársaim szerencsére tolerálják az időnkénti megingásaimat, és betudják puszta fáradtságnak az RBF-év miatt. A Hollóhát-Mardekár meccsre azonban már mindenki — beleértve engem is — összeszedi magát.
A mérkőzés reggelén az időjárás nem kímél minket. A mínusz fokok és az iszonyatos hózápor ellenére a meccs természetesen nem maradhat el.
— Figyeljetek — szólok a csapatomhoz az öltözőben —, keményen dolgoztunk ezért a meccsért. Edzettünk, ha esett, ha fújt, ha havazott — éppen azért, hogy felkészítsük magunkat a legkeményebb körülményekre is. Egy hózápor nem fog megállítani bennünket a sikerben.
— Úgy van! — öklöz a levegőbe Blaise Zambini.
— Azonban arra kérlek benneteket, hogy legyetek résen — folytatom. — A hollóhátasok eszes társaság, és jó a taktikájuk. Biztos vagyok benne, hogy Cho Chang kellőképpen felkészítette a csapatát. Pontosan tudják, melyik játékosunk miben jó, mi a gyengéje, és feltehetően a logika szabályai szerint fognak ellenünk játszani. Éppen ezért azt szeretném kérni tőletek, hogy ne legyetek logikusak.
— Tessék? — értetlenkedik Miles Blechtley.
— Gondolom, Di arra céloz, hogy csináljunk minél több váratlan mozzanatot, amire nem számítanak — fejtegeti a mondókámat Adrian Pucey.
— Pontosan — kacsintok. — Tartsátok a taktikát, amit megbeszéltünk, de közben legyetek kiszámíthatatlanok. Ez a legnagyobb fegyverünk a hollóhátasok ellen. Tereljétek el a figyelmüket, zökkentsétek ki, zavarjátok össze őket.
