V./3. fejezet | 💚Új tanév, új nehézségek💚

4.3K 288 181
                                    

Hagyom Chloét szenderegni a poggyásztartón, és átsétálok a C-fülkébe

Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.

Hagyom Chloét szenderegni a poggyásztartón, és átsétálok a C-fülkébe. Amikor belépek, egy kopasz, pocakos embert találok ott.

— Jó napot — köszönök zavartan.

— Á, Diana Dursley! Micsoda öröm, micsoda öröm! — tápászkodik fel, és lelkesen kezet ráz velem. — Horatius Lumpsluck vagyok.

— Örvendek — felelem zavartan. — Köszönöm a meghívást.

— Nagyon szívesen! Foglalj helyet bátran! Nemsokára megérkeznek a többiek. Na, és mondd csak, várod már az új tanévet?

— Öhm... hát, kicsit félek az RBF-vizsgáktól.

— Badarság! — legyint kedélyesen. — Egész biztos, hogy szépen helytállsz majd mindenből.

— Azt hiszem, ön túlbecsül engem, Lumpsluck professzor — tiltakozom.

— Ugyan, lányom, ne szerénykedj — kedélyeskedik —, hiszen a minisztériumban is mi mindent véghezvittél... hallottam ám a híreket. Az is igaz, hogy Mardekár, Isolt Sayre és Morrigan animágusnő utódja vagy? — érdeklődik.

— Igen, igaz — ismerem el feszengve.

— Na, és a Szarvas Kígyóról szóló pletykáknak is lehet hinni?

— Öhm... igen, én vagyok a Szarvas Kígyó, ha erre gondol.

— Csodás! — csapja össze a tenyerét. — És mondd csak, pontosan miben nyilvánul meg a képességed?

— Hát... — kezdek bele, de ekkor nyílik a füle ajtaja. Megkönnyebbülten fellélegzek, hogy nem kell hosszas részletezést tartanon a képességemről Lumpslucknak, ám hamar rájövök, hogy kár volt örömködnöm.

A kupéba Cormac McLaggen lép be.

— Drága fiam, Isten hozott! — pattan fel Lumpsluck, és neki is megrázza a kezét.

Miután bemutatkoznak egymásnak, a termetes, dróthajú fiú pimasz vigyorral helyet foglal mellettem.

— Az ifjú hölgyet talán ismered — mutat rám a professzor.

— Hogyne — mosolyog magabiztosan Cormac. — Régről ismerjük egymást.

— Ez nagyszerű! Én is régóta ismerem a családodat, Cormac — szövegel Lumpsluck. — Mondd csak — hajol a fiúhoz bizalmasan —, igaz, hogy Griffendél leszármazottjai vagytok?

— Ó, igen, ezt bármelyik családtagom megerősítheti. Persze, nem verjük nagydobra...

— Hát persze, hogy nem — bólogat csillogó szemmel Lumpsluck. — Milyen fantasztikus! A Roxfort két alapítójának vére most itt ül előttem!

Zavartan elmosolyodok.

— Nem tudjátok esetleg, kik lehetnek a többiek?

— Sejtelmem sincs — rázza a fejét Cormac.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ