A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A diákcsődület miatt Frics hamar a helyszínen terem. Mikor meglátja Mrs. Norrist, elsápad, és arcát a tenyerébe temeti.
— A macskám! A macskám! Mit csináltatok Mrs. Norrisszal? Te! — mered gyilkos tekintettel Harryre. — Te voltál! Meggyilkoltad a macskámat! Megöllek! Szét...
— Argus! — csendül fel Dumbledore szigorú hangja. Az igazgató McGalagony, Piton és Lockart professzorok kíséretében érkezik. Egy gyors mozdulattal leakasztja a macskát a fáklyatartóról, és máris instrukciókat osztogat az érintetteknek. — Jöjjön velem, Argus. Potter és Weasley urak, valamint Granger és Dursley kisasszonyok szintúgy.
— Az én szobám van a legközelebb, igazgató úr — fontoskodik Lockhart. — Itt van egy emelettel feljebb. Ha gondolja, parancsoljon...
— Köszönöm, Gilderoy — biccent Dumbledore, és már indul is. Lockart, Frics, Piton és Harryék követik. Én továbbra is lefagyva állok a helyszínen — kábulatomból McGalagony hangja térít magamhoz.
— Miss Dursley — rázogatja a vállam —, jöjjön — néz rám kedvesen.
Megszeppenve a nyomába szegődök, és a többiek után eredünk. Lockhart szobájába lépve leesik az állam. A falakat tetőtől talpig saját magáról készült fotók díszítik. Hogy lehet valaki ennyire egoista?
Dumbledore az asztalra helyezi és tüzetesen megvizsgálja a macskát. A feszült csendet csak Frics zokogása és Lockhart idegesítő kommentárja töri meg.
— Biztos, hogy átokkal ölték meg — valószínűleg a Transz-mogrifiai Tortúrával. Magam is rengetegszer használtam... nagy kár, hogy nem voltam ott, mert tudok egy kitűnő ellenátkot, ami megmenthette volna... Hasonló merényletek sorának voltam tanúja annak idején Ouagadogou-ban. A történetet részletesen leírtam az önéletrajzomban. Persze, miután elláttam a város lakóit amulettekkel, többé egyetlen támadás sem történt...
Semmi kedvem hallgatni a nagyképű szövegelését. Legszívesebben valami jó kis átkot szórnék rá, hogy befogja végre, de sajnos még nem ismerek elég ártást, így jobb híján beérném a régi, bevált mugli módszerrel; a leütéssel is.
— A macska nem pusztult el, Argus — egyenesedik fel Dumbledore.
— Nem pusztult el? — emeli fel a fejét Frics. Szemei vörösek a sírástól. — De hát akkor miért hideg és merev?
— Mert kővé dermesztették.
— Hát persze! Mindjárt gondoltam — kotyog közbe Lockhart. Az igazgató elereszti a füle mellett a megjegyzést.
— De hogy miként, azt nem tudom... — mereng.
Én sem... Az agyam ezerrel kattog. Mégis ki vagy mi lehet olyan kegyetlen, hogy kővé dermesszen egy ártatlan — na, jó, többnyire ártatlan — állatot?
