A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel szokás szerint az elsők között érek le reggelizni. Várnom kell azonban, amíg Piton professzor is ideér, és kiosztja az órarendjeinket — így miután végzek az evéssel, jobb híján a lábamat lógatom, és ujjaimmal dobolok az asztalon. Ám nem sokáig unatkozok, mert hirtelen egy jól ismert, gúnyos hang hasít a fülembe.
— Hallottátok, mit történt Potterrel? Elájult!
Draco Malfoy néhány háztársunk gyűrűjében áll, és kárörvendően vigyorog. Lassan felemelkedem a székemből, és leplezve a dühömet, pókerarccal közéjük sétálok.
— Mi olyan szórakoztató, Draco? Mondd el nekem is, kérlek, hadd nevessek egy jót!
— Mit keresel itt, sárvérű? — fintorog a fiú.
— Itt? Mármint, ebben a teremben? — mutatok körbe. — Köszönöm a kérdésed, éppen a házam asztalánál fogyasztottam el a reggelimet, és most az órarendemre várok.
— Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy sárvérű a Mardekárba került...
— Jaj, komolyan, nem unod még? Ez már annyira lejárt lemez! — nézek a szemébe megvetően.
— Öhm, Draco — szólal meg bizonytalanul egy fiú. — Ez a lány Mard...
— Jól tudom, mit pletykálnak róla — fújtat dühösen Malfoy. — Bizonyíték azonban nincs rá.
— De hát párszaszájú, és úgy tudom, Dumbledore kikutatta a családfáját... — folytatja a srác.
— Az egy dolog — legyint Malfoy. — Az öreg manipulálhatta is az adatokat.
— Mégis mi oka lett volna rá? — röhögöm képen.
— Bármi. Ki tudja követni a dumbledore-i agymenéseket? Én majd csak akkor hiszem el, hogy ez a lány Mardekár utódja, ha a saját szememmel látom, mire képes.
Szavaira néhány mardekáros társunk helyeslően bólogat, a többség viszont bizalmatlanul tekint rá.
— Te tudod — vonok vállat. — Na, befejezem a reggelimet egy kis desszerttel — húzok elő a talárom zsebéből egy zacskó piros cukorkát. Az édesség megteszi hatását.
— Add csak ide! — Malfoy int Craknak és Monstrónak, akik azonnal kikapják a kezemből a tasakot.
Pálcát rántok, de a fiúk gyorsabbak.
— Ülj vissza szépen a helyedre, Szégyen — sziszegi Malfoy.
— Én lennék a Mardekár szégyene? — kérdezem tettetett döbbenettel, azzal zsebre dugom a pálcámat, és sarkon fordulok. Alig tudok elfojtani egy győzedelmes vigyort. Kellemes evést, idióták...
Az akciómmal elhasználom az egész csomag csuklasztó cukorkát, amit Fredtől és George-tól kaptam a születésnapomra, de megéri. Malfoy, Crak és Monstro egész nap csuklanak.
