A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Convollban meglátogatom Alisont és a kis keresztfiamat, Daeront. Nagyon édes fiúcska, mosolyog mindenkire, akit lát, és már a gügyögéssel is próbálkozik.
Ezután tiszteletemet teszem Göthe Salmander és a felesége, Tina házában. Tavaly nagyon sokat segítettek nekem, és jóban lettem velük. Salmander professzor idén már nem tanít az Ilvermornyban, ugyanis nyugdíjba vonult, viszont azt mondta, bármikor szívesen vendégül látja a régi tanítványait. Engem is örömmel üdvözöl. Sokat kérdezget Chloéról, Szilveszterről és a Roxfortról. Ámulva hallgatja, hogy én vagyok a Szarvas Kígyó.
Mesélek neki a barátaimról — többek között Fred és George vállalkozását is megemlítem. Az idős férfinak nagyon tetszik a varázsviccüzlet elképzelése.
— Maga nem tudja, honnan szerezhetnének kezdőtőkét? — jut eszembe. — Hiszen befutott, híres író lett.
— Hmm... — töpreng el. — Éppenséggel van egy ötletem.
— Komolyan? — tátom el a számat.
— Igen. Egy mugli barátom egyszer régen sütödét szeretett volna nyitni, de a bank nem adta meg neki a hitelt. Hiába érvelt azzal, hogy a házi süteményeket mindenki szereti, és jobb minőségűek, mint a gyárilag készítettek, nem volt biztosítéka, ezért elutasították. Ha jól értettem, a barátaid szegények, ám ők is olyan értéket szeretnének adni a világnak, amit mindenki szeret — ez pedig a nevetés.
— Igen — bólogatok. — Fred és George zseniálisak, csak éppen kezdőtőkéjük nincsen egy vállalat nyitásához. De én hiszek bennük, és tudom, hogy ha egyszer befutnak, óriási sikerük lesz. Keményen dolgoznak az álmukért. Egész nyáron a Foltozott Üstben dolgoztak, hogy keressenek valamennyit.
— Ez becsülendő — biccent Salmander.
— Mi történt a barátjával? — kérdezem. — Sikerült megnyitnia a sütödét?
— Igen — mosolyodik el.
— Hogyan?
— Adtam neki egy bőröndnyi okkami-tojáshéjat.
— Okkami...? — töprengek. — Egy ismerősöm ilyen tojásokkal akart üzletelni! — jut eszembe Mundungus Fletcher. — Az okkamik azok a lények, amiknek ezüstből vannak a tojáshéjaik, igaz?
— Gyakran fosztogatják a fészkeiket emiatt — bólint Salmander —, ezért mára elég ritkák lettek. Egyébként bámulatos állatok. Koranaptikszikusak, azaz kitöltik a rendelkezésükre álló teret.
— Hűha — ámulok.
— És ahogy említetted, a tojásuk valóban ezüstből van — teszi hozzá.
— Kár, hogy mi nem tudunk okkami-tojáshéjakat szerezni — szontyolodok el. — Jól jönne az ikreknek.
— Ami azt illeti, tudunk — feleli óvatosan Salmander.
