Innentől kezdve mindenki a rejtélyes fiú roxfortbeli felbukkanására koncentrál — bár azért, tegyük hozzá, a Szarvas Kígyó-ügy se piskóta. Miközben feltámogatom a gyengélkedőre hetedéves lányomat, mindketten némaságba burkolózunk. Még emésztgetnünk kell a tényeket.
— Úristen, Delphi, mi történt? — kérdezi aggódva Daeron, amikor megjelenünk.
— Kutya bajom, Daer — veti oda az ezüst-kék hajú.
— Ő a Szarvas Kígyó — közlöm sápadtan.
A keresztfiam elejti a kezében tartott bájitalos üvegcsét, amit épp Jameshez és Fredhez akart vinni. A fiola nagy csörömpöléssel ér földet.
— Micsoda!?
— Nem nézted ki belőlem — állapítja meg vádlón Delphi.
— Kiszállnál a fejemből? — förmed rá a gyógyítófiú. — Nézd, nem arról van szó... bocsáss meg — mentegetőzik. — Csak meglepett... de biztos csodálatosan megállod majd a helyed.
A mardekáros lány mordul egyet, és leveti magát a legközelebbi ágyra. Szemlátomást nincs elragadtatva a helyzettől.
— Delphi... — lépek hozzá félszegen.
— Hagyj most, anya!
— Nem gondolod, hogy meg kellene beszélnünk...?
— Nincs kedvem most lelkizni — közli, és a másik oldalára fordul.
— Hát, jó... — sóhajtok. — Azért itt maradok veled.
— Nem kell.
Daeron zavartan lehajol a földre, és feltakarítja a szilánkokat meg a kiömlött bájitalt.
— A francba, ebből nincs nálam több készleten... üzennem kell Piton professzornak — mormolja, és nekilát, hogy megírjon egy Odú-line üzenetet a bájitaltantanárnak. Miután végez, a zsebébe süllyeszti magifonját, és az ájult James meg Fred mellé lép, hogy addig is ellássa őket, amennyire tudja.
— Tényleg nem kell itt maradnod, anya — bizonygatja Delphi. — Nem lesz semmi bajom. Csak még... fel kell dolgoznom.
— Daeronnak igaza van — egész biztos, hogy csodálatos Szarvas Kígyó leszel — bizonygatom.
— Csapnivaló Szarvas Kígyó leszek — fúrja a párnájába a fejét.
— Te sírsz? — hökkenek meg. Tőle szokatlan módon, az ezüst-kék hajú lánynál ma már másodjára törik el a mécses. — Jaj, Delphi... — lépek az ágyához, és megsimítom a hátát. A tizenhét éves lány rázkódik a fojtott zokogástól. — Azért ez nem olyan borzalmas, mint gondolnád...
— A nyomodba se érhetek Szarvas Kígyóként! — hüppögi. — Én nem akartam ezt a nyomást... Miért kellett annak a hülye hüllőnek engem választania?
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...