Féregfark levágja Harryről a köteleit, és visszaadja a pálcáját.
— Miért nem ragyogsz, Di? — fordul felém az unokabátyám. — Most igazán elkélne. Sőt, már korábban is jól jött volna.
— Nem tudom — könnyezek. — Bármi történjék is... szeretlek.
— Én is szeretlek.
— Milyen megható... és mennyire unalmas. Nos, térjünk rá a lényegre. Megtanítottak az iskolában párbajozni, Harry Potter? — susogja Voldemort. — Meghajlunk egymás előtt. Gyerünk, Harry, essünk túl a formaságokon. Ha veled végeztem, a drágalátos unokatestvéred következik...
— Csak szeretné! — mordul fel Harry.
— Ejnye, ejnye. Dumbledore tanítványa legyen jómodorú... köszönj szépen a halálnak, Harry...
A halálfalók nevetnek, Voldemort viszont egyre türelmetlenebb.
— Azt mondtam, meghajolsz! — szegezi a pálcáját Harryre, akinek a varázslat hatására behajlik a gerince. — Ezt már szeretem... Most pedig megküzdesz velem, mint férfi a férfival... Húzd ki magad, büszkén halj meg, ahogy az apád... Készülj... és harcolj.
Voldemort felemeli a pálcáját. Harrynek nincs ideje reagálni, máris eltalálja egy újabb Cruciatus-átok. Kétségbeesetten töröm a fejem, hogy mit tehetnék.
— Chloe... — sziszegem. — Chloe, mondd... esetleg tudsz újra hoppanálni?
— Nagyon kimerültem... Talán még egyre van erőm.
— Jó. Ha jelzek, megyünk. De előbb sürgősen ki kéne találnom valamit.
Vajon miért nem működik a képességem? McGalagony és Dumbledore szerint az animágiával áll kapcsolatban, viszont nyár óta nem aktiválódott, pedig mindent megcsináltam, ami az animágussá váláshoz kell. Még mandragóralevelet is tartottam a nyelvemen... Várjunk csak! Ez lehet a megoldás! Talán az animágia gyakorlat miatt megtanultam kezelni a képességem. Ha ez így van, most már csak akaratlagosan tudom használni. Clayton professzor a következő órán már azt akarta, hogy átváltozzak... Hát, úgy látszik, ezt most előrébb kell hoznunk.
Chloénak is lesúgom a tervemet.
— Biztos vagy benne? Tudod, mi forog kockán. Ha elrontod, az katasztrofális következményekkel járhat. Emlékezz arra a félpolip-kísértetre a Roxfortban! Az a nő is elbaltázta az első átalakulását, és örök életre olyan maradt.
— Tudom, tudom... de muszáj megtennem. Ha sárkánnyá változhatnék, az itt hatalmas előny lenne. Még el is repülhetnénk, nem kellene hoppanálnod.
— Rendben... — sóhajt. — Nincs más esélyünk, próbáld meg. De hogy fogsz innen kiszabadulni?
— Talán megkísérelhetnék egy pálca nélküli Diffindót.
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...