Mindenképpen szerettem volna még 2021 nyarán megtartani az író-olvasó találkozót a történet lezárása kapcsán, még akkor is, ha elég sűrűn alakult a programom, és sokáig fogalmam sem volt, mikorra tudom tenni egyáltalán. Mozgalmas heteim voltak: ledolgoztam az egyetem miatt kötelező háromhetes szakmai gyakorlatomat, ökológia terepgyakorlatra is mentem, edzőtáborban vettem részt és fesztiválon önkénteskedtem – egyszóval jöttem-mentem egész nyáron, mindig csináltam valamit.
De augusztus 28-án, szombaton végre megvalósult az MSZVB-találkozó is. Délután kettőre beszéltük meg a kezdést, a Margit-szigeti szökőkút mellett táboroztunk le néhány pokrócra. Annak ellenére, hogy az időjárás-előrejelzés szerint hűvös időre és szemerkélő esőre is lehetett számítani, eleinte nagyon szépen sütött a nap, inkább csak a vége felé hűlt le a levegő – ami végül is nem csoda, tekintve, hogy végül este fél nyolc körül fejeztük csak be a piknikezést.
Nem számítottam rá egyébként, hogy eddig fog tartani, de ez is azt mutatja, hogy sikerült jó hangulatot teremtenünk, észre sem vettük, hogy repül az idő. Összesen kilencen vettünk részt az eseményen, vittünk nassolnivalót meg üdítőt, beszélgettünk a Harry Potterrel és a Wattpad-fanfictionökkel kapcsolatos dolgokról, de mindenféle más téma is szóba került, magyarán jól elvoltunk, sokat nevettünk – és frászt kaptunk a nagy hangszóróktól, amiken keresztül óránként felcsendültek bizonyos zeneszámok (de legalább együtt énekelhettünk Disney-dalokat is az egyik ilyen blokknál).
Vicces pillanatokat okozott az is, amikor odajött hozzánk egy nő a barátnőivel meg egy dobozzal, hogy ma lesz a lánybúcsúja, és ha gondoljuk, adakozhatunk, hogy segítsük a jövőjét, cserébe pedig kapunk cukrot. Illetve, ha van valamilyen tanácsunk a házasságra nézve, akkor azt szívesen fogadja. Mivel egyikünknek se voltak ilyesfajta tapasztalatai, nem tudtunk neki értelmes hozzászólást adni, de legalább jól szórakoztunk.
A koldus bácsinak már kevésbé örültünk, de a kutyák, amik néha odajöttek hozzánk, hogy kaját kuncsorogjanak, nagyon aranyosak voltak.
Még mókust is láttunk, meg valami patkányféleséget, úgyhogy természetesen teóriázni kezdtünk, hogy ő itt biztosan Peter Pettigrew, és Voldemort általa figyeltet bennünket – de remélem, azért mindenki épségben megúszta a hazautat, és nem ütöttek rajta a halálfalók. Egy biztos: ahol ennyi HP-fan összegyűlik, ott unatkozni nem lehet.
Én nagyon jól éreztem magam, boldog vagyok, hogy sikerült összehoznunk ezt a kis találkozót. Akik részt vettetek rajta, nektek még egyszer köszönöm szépen, hogy eljöttetek. Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettelek benneteket, remélem, ti is élveztétek a piknikezést. Arra gondoltam, ha van kedvetek, kommentben leírhatjátok a saját élménybeszámolótokat, hogy teljes legyen a kép a többieknek.
Bízom benne, hogy találkozunk még, addig is legyetek jók!
Sarah
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
