A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

VI./9. fejezet | 🗡️Lopjuk el a kardot🗡️

Fred és George üzletét is bezáratják, de persze az ikreket nem kell félteni. A rajtaütés eredménye két szökött varázsviccvállalat-tulaj, újabb köröztetés és pár halálfaló meg minisztériumi munkás a Szent Mungóban. A Weasley-fiúk most Muriel néni védőbűbájokkal bebiztosított házában laknak, és kezdenek az agyára menni azzal, hogy csomagküldő szolgálatot működtetnek a hátsó szobában. Emellett részt vesznek az Igazságradar működtetésében, ami egy új rádióadó. Az ellenállás működteti természetesen, és nagy örömömre a műsorvezető Lee Jordan, alias Folyó. Az adás alatt álneveket használnak, de könnyen ki lehet találni, ki kicsoda.

Neville mutatja meg, hogy csak rá kell bökni a pálcával a rádióra, és bemondani a jelszót — ez mindig valami Főnix Rendjével kapcsolatos dolog. Nagyon király kezdeményezés egy ilyen kalózadó, de sajnos csak a Szükség Szobájában tudjuk hallgatni az adást, mivel itt van rádió. Azt mindenesetre megtudjuk például, hogy Ted Tonksnak menekülnie kell a halálfalók elől, de a felesége, Andromeda aranyvérű lévén biztonságban van az otthonukban.

Minden Igazságradarban szó esik Harryékről, akik a Főnix Rendjével karöltve szabotálják a minisztérium munkáját, és persze bőszen kutatnak a horcruxok után — utóbbiról természetesen csak az ikertükör által értesülök. Arról is gyakran beszélnek, hogy van a Roxfortban egy diákcsoport, akik kitartóan lázadnak Piton és Carrowék ellen — ezek volnánk mi. Ott nehezítjük halálfaló tanáraink munkáját, ahol csak tudjuk. A mágikus pénzérmék nagyon jól jönnek, plusz velünk van a Tekergők Térképe, és a kiábrándító-bűbáj volt az első, amit a csapat megtanult DS-edzéseken.

Noha sikeresen bosszantjuk Carrowékat, a dolog sajnos korántsem ilyen egyszerű. Az óráik és a büntetéseik mindenkit megviselnek, és sosem hittük volna, hogy lesz borzalmasabb tanerőnk Umbridge-nál, de sajnos be kell látnunk, hogy az undok testvérpár bizony jócskán túltesz még a cukormázba bújt banyán is.

Jelen körülmények között a legkisebb gondunk a házak közötti verseny és a kviddics (bár természetesen azért nyomon követem az eseményeket, és nagyon megörülök, amikor kiderül, hogy a Mardekár új csapatkapitánya Mad — jobb nem is lehetne —, a Griffendélé pedig Ginny). A DS-edzéseken is érződik, hogy a közösség egy magasabb cél érdekében fog össze, ha úgy tetszik, a „Nagyobb Jó" érdekében. Gyakran eszembe jut Dumbledore meg Grindelwald, az egykori eszméikkel és a bodzapálcával — annál is inkább, mivel az álmaim egy részében továbbra is kénytelen vagyok elviselni Voldemortot.

Emiatt is egyfolytában stresszes és ingerült vagyok, így a Szükség Szobájában egy animágia-különóra után elpanaszolom Dracónak az egészet. Szerencsére találunk rá módot, hogy ilyenkor önmagunk lehessünk. Kis kutatás után rájövünk, hogy a Demonstrate-varázsigével megszüntethető a Százfűlé-főzet hatása, így ha kettesben vagyunk, ezt alkalmazzuk. Persze mindig tartunk magunknál újabb bájitaladagot, hogy vissza tudjunk alakulni, amikor újra a kastély folyosóira lépünk.

A Malfoy-fiú döbbenten hallgatja a beszámolómat a feketemágussal való visszatérő, valóságos vízióimról, a kezdeti meglepettség után pedig harag ül ki az arcára.

— Miért nem szóltál erről hamarabb nekem vagy egy felnőttnek? Ez nagyon veszélyes kapocs, Diana!

Bűnbánóan az ajkamba harapok.

— Tudom, és sajnálom. De nem gondoltam, hogy ez ennyire komoly, amíg beszélni nem kezdett hozzám. Ráadásul amikor nálatok voltunk nyáron, nem jelentkeztek ezek az álmok. Azt hittem, elmúltak, hát nem akartalak idegesíteni velük se téged, se mást. De aztán itt, a Roxfortban újra jelentkeztek, és nem tudom, mit csináljak! — túrok a hajamba idegesen.