Megtört idol

46 - Megnyugvás

2020.01.04.

A tegnapi nap, életem egyik legszebb napja volt, amit Jimin társaságában tölthettem el. Olyan volt, mint egy levakarhatatlan kisgyerek, aki az anyukája mellett akar lenni. Folyamatosan a közelemben volt, ölelgetett és kiélvezett minden pillanatot, amit együtt tölthettünk. Ismertem már annyira, hogy tudjam miért tette, hiszen ráfoghattam volna az egyszerű szerelemre is. Jimin mégis több okból volt ennyire ragaszkodó, elsősorban mert így, kimondva a szavakat, mondhatni teljesen visszakapott, száz százalékosan. Másodszor azonban ott volt a hamarosan történő távozása is, ami nem rövid időre szólt. A srácok már oly' rég fel lettek kérve előadónak a Grammyn, valóra váltva mind a hetük álmát, azonban ez egyet jelentett a férfi távozásával, majd az interjúk sokaságával, próbával és a közeledő visszatérésüknek készületeivel. Mindketten tökéletesen tudtunk, hogy ismételten sok időt fog az államokban tölteni. Messze tőlem és az otthonától. Éppen ezért minden percet igyekeztünk kihasználni, amíg együtt lehetünk.

- Hoznál egy fedőt? - fordultam a gondolataimban forgó férfi felé, aki azonnal fel is pattant a székből és kapta elő a kért tárgyat, majd helyezte rá az edényre, amiben készült a nyolc főre jutó ebéd. Nos, igen. Így kerültem a mai napra a hét srác lakására, ahol ha az estét nem is, de a nap jókora részét eltölteni terveztem. Vendégként pedig kötelezettségemnek éreztem átvenni a főzést a legidősebbektől. Habár SeokJin és Yoongi igazán tiltakoztak az ötlet ellen, Jiminnel sikeresen rábeszéltük őket az ötletünkre, így most én főzők, még a barátom a köreimben ugrálva igyekszik a lehető legtöbb mindenben segíteni. - Köszönöm - fordultam felé és nyomtam egy apró csókot ajkaira, puszta dicséretként.

- Megjött az üzenet a főnőktől - lengette meg előttem a telefonját, amint hátrább lépdelt.

- Mit írt? -  léptem ezúttal én mellé, hogy ráláthassak az eszközre, amin megnyitotta a rövidke szóváltást.

- Mivel a lakásaink környékén megerősítették a figyelmet, tegnap éjjel elkapták az utcátokban - magyarázta el röviden a leírtakat aminket én is átfutottam időközben. - Őrizetben van és már nem kell miért aggódnunk - emelte fel rám a tekintetét, szemeiből pedig azonnal ki tudtam olvasni a rettentő megkönnyebbülést. - Köszönöm - lehunyta le pilláit, miközben átkaroltam a derekát és a homlokunkat egymásénak döntöttük. - Nagyon, nagyon köszönöm - suttogta, kissé megtörten. El sem tudom képzelni, hogy lehetett ennyire nehéz neki az elmúlt időszak. Ha nem hoz össze minket ismét sors és kerülünk egymás mellé, kitudja meddig élt volna úgy ahogy. Látni azt, ahogy belül leküzdi az eltelt időket, egyrészről volt megkönnyebbülés, hogy halad a továbblépés útján, illetve aggodalom, hiszen nem tudtam pontosan őt mennyire viselte meg mindez. Elnézve, s lassan követve lépteit viszont tudtam, hogy hatalmas sebeket ejtett rajta és még kitudja mik történtek vele. Nekem csak engedni kellett és megbocsájtani minden, - valljuk be - undorító tettét. De én sikeresen lezárhattam magamban az a nyolc hónap alatt. Most, hogy eltűnik az életünkből Sumin, rajta a sor. El kell engedje a múltat. Az elmúlt időket.

- Már nem zargat többet - simogatom hátát, továbbra is támasztva homlokát.

- Nem - sóhajt fel. - Vége - csúszik le egy könnycsepp az arcán, amit gyorsan letörlök és egy hosszas, érzelmes csókba hívom, remélve, hogy kissé megnyugszik.

- Srácok - lép be a helyiségbe Jungkook, megtörve a megható pillanatot. - Én igazán nem akartam zavarni, de a kaja... - mutat zavartam a már javában forrásban lévő edény irányába, mire elugorva a férfi mellől pattanok a tűzhely mellé és kapom le a fedőt róla. Beledobok pár zacskó tésztát és a hozzá tartozó porokat is, majd visszafedem azt. Megnyugodva.

- Köszönöm, Kook - mosolygok rá a férfire aki eléggé zavartan ácsorog az ajtóban, s már fordítana is hátat nekünk a kezében tartott pohárral, ám utána szólók. - Jungkook! Gyere - intem magam felé a megszeppent fiút, aki mellénk lépdel és kíváncsi szemekkel méregeti az egy helyben ácsorgó társát.

- Minden rendben, hyung? - kérdezte, amint a másik férfira terelődött a figyelme.

- Már igen - mosolyodik el kissé megtörten, átnyújtva a telefont, így a fiatalabb is átfutja szemeivel és egy boldog kacagás kíséretében karolja át a barátom, aki viszonozza az apró gesztust és lép mellém, hogy meghallgathassa amit mondani akartam.

- Igen?

- Ismered Eunát, a csapattársam? -  mosolyodtam el egy pillanatra, hibába nem illett ide a szituáció, muszáj volt legalább megemlítenem neki, nehogy a későbbiekben elfejtsem.

- Öhm igen... - néz rám furán. - Miért?

- Mi a véleményed róla? - kérdeztem, nehogy véletlenül kicsit többet eláruljak a szükségesnél. Remélem Euna ezek után nem utál majd meg. Habár egy találkozónak biztosan örülne a fiúval. Azok után, hogy az elmúlt időkben egyre többet beszél róla, vagy figyel fel rá. Minden bizonnyal nem közönyös neki Jungkook.

- Hát, nem tudom - vakargatja meg a tarkóját és szökik egy apró mosoly arcára. - Egy gyönyörű lány, iszonyatosan tehetséges és nagyon hasonlítunk stílusban - hadart el pár dolgot ami hirtelen eszébe jutott, majd felkapta a fejét és csillogó szemekkel fürkészett. - Miért mondott valamit rólam? - csillant meg egy gyermeki fény íriszeiben, ami igazán elragadó külsőt kölcsönzött neki.

- Igazság szerint mostanában rengeteget beszél rólad - mondtam. - Szerintem találkozhatnátok valamikor...

- Oké! - Vigyorog rám és siet ki a helyiségből, még én és Jimin ledöbbenve követjük végig a fiú távozását. Na ilyen reakcióra sem számítottam!

- Mi a franc? - nevetek fel és dőlők neki a mellettem ácsorgó férfinak, aki a fejét rázva karol át és nyom egy puszit a fejemre. - Lehet, hogy tetszik neki Euna?

- Egészen biztos - erősít meg.

- Tényleg - kapom ki a kezében szorongatott mobilt és lépek fel vele megannyi médiafelületre, amit ő csak kíváncsian követ végig. - Láttad a reakciókat ránk?

- Mm - rázza meg a fejét és nyúlt elém, rákeresve a cégre és annak legfrissebb híreire, ahol egy napja kint pihent a nyilvános információ, miszerint megerősítik, hogy egypárt alkotok Jiminnel. Azonnal a kommentekre ugrottunk, elolvasva pár megjegyzést és meglepődve konstatáltuk a rengeteg szívecskét és támogató üzenetet, helyenként egy - egy szidalmazással. Mégis meglepően magas arányban voltak a biztató üzenetek, amit ha nem is adtak százszázalékos biztosítást, mégis megmelengették mindkettőnk szívét, boldogan nyújtottam át a férfinek  a telefont és öleltem át, hiszen ez az jelentette immár nem kell titkolnunk kapcsolatunk. Élhetünk szinte teljesen nyitott párkapcsolati életet. Nem kell aggónunk.

- Szerinted nyert ügyünk van? - ejti nyakhajlatomba fejét, s motyogja a bőrömre szavait, aminek érzésére kiráz a hideg.

- Remélem - cirógatom meg a haját és hagyom, hogy hosszú percekig ácsorogjunk egymással szemben, még a készülődő ebéd kellemes illata ellepi a helyiséget, lassacskán a földszintre csalogatva a férfi társait, megejtve egy kellemes ebédet, majd délutánt. Most minden a lehető legtökéletesebben alakul, Sumin feltehetőleg véglegesen kiszállt az éltünkből, a kapcsolatunk nyilvánosan még több támogatót von körénk, elnyomva az utálókat, s jelenleg minden úgy alakul, ahogyan annak kell.

Sziasztok :3

Közeledünk, közeledünk, de még pár rész elválaszt a végétől. *-*