Megtört idol

35 - Mosoly

2019.04.16

- Ne stresszeljétek túl, jók lesztek - lépett be Yong és kezdett el azonnal nyugtatni minket, amint meglátott. Kicsit elidőzőt, ám egy hívás megzavarta, így ismét távozott köreinkből.

Hiába nem terveztünk semmi extra produkciót, egyszerűen előadjuk azt, amit tegnapelőtt Szöulban, mégis mindannyiunkban ott volt az az egészséges drukk és félelem aminek ilyenkor megvolt a saját szerepe. A bizonyítás vágy, az akarat. Épp ezért hol hangolva, hol a koreográfia egy részét vettük át. Maximálisan készen álltunk arra, hogy a legjobbat nyújtsuk ma este a színpadon.

Imi, a Japánban dolgozó keresztapukám, itt állt mellettem, meghúzva magát. Úgy figyelte az összes apró részletet, mint egy kisgyerek a nyalókákat az édességboltban. Hiába, a foglalkozás valamilyen szinten ütötte, keresztezte ezt a világot.

Legnagyobb sajnálatomra viszont nyelvtudás híján, nekem folyamatosan kellett figyelnem rá. Néhol fordítva a történéseket. Nem mondtam volna egy plusz tehernek, azonban kissé el is vonta a figyelmem a gyakorlástól. Azonban az angol tudásával tökéletesen elbeszélgetett a menedzserünkkel, Narával és velem. Japánul viszont alig pár szót tudott csak váltani a többiekkel, akik jobban beszélték a másik ázsiai nyelvet, de közel sem tökéletesen.

- Most nyugtatni próbál - intéztem felé Yong mondatait tömören, magyarul. Őszintén azonban nagyon tetszett az anyanyelvem használata élőben, személyesen. Mégis furcsa volt, hogy más rajtunk kívül semmit sem értett abból amiről mi beszélgettünk magunk közt. Sajnos a magyar nyelvet ritkán tudtam használni, csak mikor a szüleimmel beszélgettem telefonon, az mégis teljesen más volt.

- Kíváncsi leszek rád a színpadon - bökött meg a mellettem ácsorgó férfi. - Miket tanultál az évek alatt, mennyit fejlődtél - vitte tovább a gondolatmenetét.

- Majd most meglátod - mosolyodtam el. Mindent bele fogok adni.

Ekkor mintha csak végszó lett volna mondatom az asztalon pihenő telefonom hangosan megszólalt. Üzenetem érkezett.

Gyorsan röppentem a bútor mellé, magamhoz szorítva a kis eszközt, meg sem nézve kitől érkezett, nem törődve a kérdő pillantásokat rám zúdító keresztapámmal. Már csak az hiányzik, hogy ismét az ismeretlen, azaz Sumin írjon valamit. A legutóbbi üzenetet és a feljelentést épp, hogy sikerült letisztázzam a többiekkel, - egy időben a Jimin vallomásával - és elterelnem Yong figyelmét, kitalálva mást az utólag megejtett beszélgetésre. Nem akartam ismét abban a szituációban találni magam, mint előtte. Éppen ezért extra figyelmet szenteltem az apró részleteknek. Elhittem mindent, amit megtudtam az "ismeretlenről", így szinte cipzárt ragasztottam a saját számra, illetve a többiekére is, akiket hosszas kérlelés után sikerült "meggyőznőm". Azzal az egy feltétellel, hogy ha vége a turnénak és Jimin nem intézkedett, akkor kérdés nélkül fordulok a rendőrség és a cég felé. Akkor viszont már a férfi és a tiltakozása sem fog érdekelni.

- Ki az? - simított a vállamra Dae, a mobilom főlé hajolva, még jobbomon Imi pillantgatott rám furcsán.

- Szerintem Sumin, de nem nyitom meg - ráztam meg a fejem. - Koncert után, talán - vontam vállat.

- Jó ötlet, a végén még elvonja a figyelmed - biccent mosolyogva és lép vissza a hangoló BoMi mellé, hogy aztán átvehessék a tánc egy részét. Csak ellenőrzött. Természetesen megértem minden aggodalmát. Nem csak nekem teheti tönkre a karrierem ez az egész, hanem az övékét is.

- Ki az a titkos személy? - pattan mellém ezúttal Imi, semmit sem értve az előző beszélgetésünkből a csapattársammal. Így könnyű szerrel hazudhattam neki. Nem kell még egy személy aggodalma. Minden rendben lesz.