Megtört idol

34 -Indulás

2019.04.14

- Szép volt csajok! - tapsolt Yong folyamatosan amint leértünk a színpadról. A világturnénk első fellépése ezennel véget ért. Megkezdve az utazásunkat. Habár mind az öten hulla fáradtak voltunk, folyt rólunk az izzadtság, a sminkünk kissé lekenődött és én komolyan úgy éreztem bármikor kidőlhetek. Mind vidáman estünk be az öltözőbe, ahol már kellően elpakoltak, hogy csak átöltöznünk és indulnunk kelljen, mire a rajongóink elkezdenek kiszivárogni az épület túloldalán.

- Van három órátok. Az út haza fél - kezdett el magyarázni Yong, amint mindannyian beléptünk a vászon mögé öltözni. - Otthon dobjatok össze egy bőröndöt. Biztos mentek majd vásárolni, úgyhogy egy tökéletesen elég lesz indulásnak. Holnapután Tokió első, és második fellépés. Japánban körülbelül egy hetet töltünk el, de ezt tudjátok, ha néztétek a programtervet - mondta, még én a hüvelykujjam felemelve mutattam ki a vászon mögül és kaptam magamra a pólóm, s léptem elé.

- Lesz majd egy kis szünetünk az interjúk közt? Szeretnék összefutni a keresztapámmal, ha már ott leszünk. Esetleg meghívnám az első tokiói koncertre - pislogtam fel rá kiskutya szemekkel. Nos Imi. Évek óta nem láttam édesapám testvérét, hiába szüleimmel ellentétben a férfi a szomszédos szigetországban élt még mindig. Egy régebbi beszélgetésünkben, pedig mondta, hogy szívesen ellátogat az egyik fellépésünkre. Képtelen lettem volna visszautasítani, így azonnal beleegyeztem, s csak remélni tudtam, hogy a menedzserem is így tesz.

- Hány főről lenne szó? Hozna valakit magával? - kérdezett vissza.

- Csak ő. Egy fő - mosolyodtam el, ahogy megláttam vigyorát. - Utána, pedig a Londoni koncertre a szüleim - kaptam a lehetőségen.

- Lebeszélve, még hátra is behozhatod - biccentett. - Csajok, valakinek egyéb kérdés, óhaj? - intézte a szavait csapattársaimnak.

- Az utolsóra anyukám - tette fel a kezét Euna, akinek szintén elegendő volt egy jegy, hiányos családját ismerve.

- Busan - tette fel a kezét Dae, majd BoMi. Utóbbi szülei ugyan nem ott éltek, az volt a legközelebbi város ahol megfordulunk a turné alkalmával, így nekik ez volt a legkézenfekvőbb.

- NiNeul? - fordult felé a menedzserünk. - Neked?

- Los Angeles - biccentett a lány, akinek szülei a lány elköltözésétől függetlenül Amerikában éltek, s terveztek maradni.

- Intézem őket - biccentett Yong, és gyorsan feljegyezte az információkat. Még mi a tükör felé fordulva mostuk le gyorsan az arcunkon pihenő sminkmennyiséget, megtisztítva bőrünk, levegőt nyerve pórusainknak, melyeket vastag rétegben elfedett az alapozó és egyéb termékek.

Ezzel viszont hamar készen lettünk, így sietős tempóban kaptuk fel az egy-egy táskát, amit hoztunk, majd rohantunk ki a furgonhoz, ahol Yong már várt minket. Mind beszálltunk, elkerülve a rajongóinkat és indultunk el haza. Igyekeztünk nem azonnal elaludni a fáradságtól, ami hirtelen ért minket leülve erre a kis időre, azonban mikor már alig bírtunk megálltunk. Kényszerítve a testem a további ébren maradásra léptünk be a házba, hogy a bőröndökbe megkezdhessük a pakolást. Mindannyian kitárt ajtókkal kezdtük meg a pakolászást, hangosan, szinte már kiabálva egymásnak.

- Merre van a fésűm? - kérdezte a kapkodó Euna.

- Fürdő felső polc - érkezett a válasz NiNeultől.

- Dae zuhanyzik! - állítottam meg a lányt aki már trappolt lefelé a lépcsőn. - Ő az utolsó, utána mehetsz is - tettem hozzá. Elvégre is mindannyiunknak ekkora már sikerült lezuhanyozni.

- Egy óránk van! - kiált BoMi is, aki épp a szobájában rendezkedett, figyelmeztetve a maradék időnkről. Hatvan perc, egy óra és indulunk a reptérre. Az, aki kitalálta az egy nappal előbbi utazást, a fellépés után, őszintén nem volt rendben. Állítom, hogy az egész utat végig fogjuk aludni majd és a megérkezés után is ezt fogunk tenni. Még jó, hogy a koncert háromkor kezdődött. Végződött ötkor. Ha később kezdünk, egészen biztos, hogy éjjel kell repülnünk.

Lassan, de mindannyian elkészültünk, elrendezve mindent. A kézipoggyászok is lassan, de biztosan teltek meg, az apró szükségtárgyakkal. A bőröndök pedig mind, telis-tele voltak ruhákkal, s a becipzározásnál egymásnak segítve ütögettünk, esetleg ültünk rá a tetejére, hogy biztosan sikerüljön kipakolás nélkül elférni benne.

Éppen elkészültünk, mikor Yong dudált, jelezve érkezését. Libasorban cipeltük ki a táskákat, az autóhoz, ahová Yong, mint férfi, bedobálta nekünk azokat, majd az élettársát üdvözölve szálltunk be a hátsó ülésekhez. Ugyan turnéra indulnunk, egy darabig nő  is velünk tart, egészen addig, amíg bírja terhesen a gyűrődést. Bár még így is megvoltunk győződve róla, hogy sok időt fog eltölteni a hotelszobákban. Yong ettől azonban egyszerre volt nyugodt, hogy követni tudta szerelmének pocakja növekedését és ügyelni biztonságára, viszont hatalmas stressz is volt számára, hogy amint elhagyjuk a kontinenst az állapotos nő mennyire viseli el az időeltolódást, és kapkodást. Így folyamatosan ott volt a nő kezében a hazatérés lehetősége.

- A hotel a belvárosban van - szólt meg Yong váratlanul, hozzánk intézve szavait, azonban a csapatunk fele ülést érve már lehunyta a szemét és mély álomba zuhant. - Úgyhogy ügyeljetek majd a maszkokra - tette hozzá és ekkor nézett hátra a visszapillantóban, meglátva engem és NiNeult, akik figyeltünk rá. - Majd tájékoztassátok őket - sóhajtott fel és pillantott a mellette csendesen utazó és nézelődő nőre. Innentől kezdve azonban néma csendben telt az utunk a repülőtérig, de a furgonban töltött meglehetősen békés perceknek köszönhetően már én sem bírtam tovább és a többieket követve zuhantam mély álomba. Arra a kis időre.

Mikor kiszálltunk az autókból a szokásosan nagy tömeg várt ránk. Kamerák, rajongók, sikolyok, mondatok amiket folyamatosan felénk intéztek. Mind egytől-egyig egy hatalmas hangzavart okoztak.  A reflektorok szinte megvakítottak és még így is egy kissé elkerített részen sétáltunk el a testőrökkel, stylistpkkal együtt.  Azonban az induló járatok közt nem egy egyszerű gép várt ránk, hanem a magángépünk, elkerülve a rajongóinkkal való kellemetlen találkozások esélyét. - Megakadályozva a jelenleg zajló jelenséget az utazás alatt. - Mi heten, egy az egyben indultunk is ki a különjáratunkra, még a velünk tartó emberek egy órával később indulnak rendes utasszállítóval.

Egyesével lépdeltem fel a lépcsőn,majd megérkezvén köszöntem a személyzetnek, s kicsodálkozva magam a gép látványán, szó nélkül vetettem le magam az egyik alkalmatosságra, és hunytam le a szemeim amint bekötöttem magam. Nem érdekelt a magyarázat a felszállásról, a póz amiben voltam, az étel és ital ami előttem hevert. Egyszerűen lehunytam a szemeim, meg sem várva a felszállást zuhantam mély álomba, akár az autóban. A turné első külföldi állomása. Tokió. Jövök.

Sziasztok :3

Töltelék rész :3

De azért továbbra is kérek tippeket a turnéval kapcsolatban. Mik történhetnek az út alatt? >.<