Megtört idol

15 - Nem!

- Biztos nem megyek be! - ellenkeztem Yonggal, aki az autójának dőlve noszogatott immár három perce, még én mellette toporogtam. A tegnapiak után, nem mondom, hogy nem égett az arcon. Kellemetlennek éreztem ezt az egész helyzetet, melybe magamat kevertem. Azonban tudtam, hogy igazam van. Így nem bántam meg egyik szavamat sem. Hátha ezek után legalább észhez tér. Egyszerűen csak nyugtalanító volt ez az egész és teljes mértékben abszurd. Most  mosolyogva fogadnak? Hiszen szép szavakkal élve elküldtem a csapattársukat melegebb éghajlatra.

- Úgysem úszod meg - forgatta meg a szemit, lökve egyet rajtam a kapu felé.

- Dehogynem!

- Beki, muszáj bemenned, ne húzd az időt - noszogatott tovább, nem nyugodva. - Amíg be nem mész sosem tudod meg mit szólnak ehhez az egészhez, mellesleg húzod az én idegeim is - tette hozzá, kissé idegesen. Arca végtelen lazaságot sugárzott, még testtartása is biztató volt, azonban akármikor belenéztem barna szemeibe neki is fel-fel csillant az idegesség egy kisebb jele, ami közel sem volt olyan nyugattó mint ahogyan azt szerette volna. És ha ő feszült, ott tényleg baj van. Nem is kicsi.

- Ha nem jövők ki két óra múlva megöltek - húztam össze a szemeim fenyegetőn. - És az a te hibád lesz - böktem mellkasára, mire felnevetett.

- Két óra és itt vagyok - biccentett, majd előre lökdösve indított utamra, megnyomva helyettem is a csengőt. - Csak ügyesen! - emelte fel jobb kacsóját, ahol ujjait szorosan ökölbe szorította.

- Utállak - szúrtam oda neki, hátat fordítva a kapunak, s megvárva még kihajt az utcából benyitok a telekre. Jártam már itt elég sokszor, ahhoz, hogy ne vesszek el, nyilván nem probléma ha azelőtt bemegyek mielőtt kijönnének elém. Így lassú és óvatos léptekkel ballagtam a faajtóig, melyen kettőt kopogva löktem azt beljebb. Csizmám halkan lehúztam lábaimról, majd a kabátom felakasztva lépdeltem beljebb a házba. Fejem forgatva tekintettem körbe a szembeakadó helyiségekben, ám minden csendes volt és üres.

- Valaki? - szóltam halkan, belesve a konyhába, majd a nappaliba, ahol szintén nem volt senki. Nem volt ez rájuk jellemző. Sosem voltak csendes emberek, ráadásul a két helyiség egyikében mindig tartózkodott valaki, kivétel nélkül. - Most átvernek, vagy tényleg nincs itthon senki? - motyogtam, magamban fortyogva. Nem hittem el, hogy képesek elmenni mikor megbeszéltünk egy időpontot.

- Nyugodj meg, a stúdióban vannak, a többek meg  a terembe. Oda megyek én is - érintette meg a hátam Hoseok, egy hatalmas mosollyal ajkain, majd mellém lépve átkarolt egy gyors ölelés kedvéért. Még én megilletődve mértem végig őt. Nem számítottam rá. A hirtelen megjelenésére meg végképp.

- Köszönöm, Hobi - görbült felfelé ajkam jelenlététől. - Csak ügyesen - szorítottam ökölbe ujjaim, s kacsom megemelve biztattam a fiút.

- Ugyan ezt - nevetett fel, majd magamra hagyva engedett utamra, mely a megszokott helyünkre vezetett. Belépve a szobába azonnal megpillantottam a három srácot, kik a lehető és legnagyobb csendben ücsörögtek egymás mellett a kanapén, nyomkodva  a telefonjukat. Belépve hozzájuk halkan köszöntem egy intés kíséretében, ám ők mit sem reagálva jelenlétemre matatták a telefonjukat.

- Minden rendben? - kérdeztem pár perc kínos csend után, mire Tae felkapta a fejét, és egy hamiskás mosollyal arcán biccentett. Ám a többiek még mindig a készüléket bújták. Mintha ott se lettem volna. Így egy nagyon sóhajtva kezdtem bele: - Figyeljetek, tudom, hogy a tegnapi miatt vagytok ilyenek - kezdtem bele. - Nagyon sajnálok mindent amit mondtam - hajtottam le a fejem, tekintetem összekulcsolt kezeimre vezettem, s vártam. Nem tudtam mit is mondhatnék még. Egy részem még mindig azt mondta, hogy minden szavam helyes volt, és jól tettem. Ám így a srácokon végignézve kissé megijedtem. Elvetettem a sulykot?

- Srácok, most haragudtok rám? - kérdeztem rá kerek perec, miután percek múlva is csend honolt a szobában. - Komolyan sajnálom!

- Nem érted - szólalt meg Namjoon a semmiből. - Nem rád haragszunk, hanem Jiminre - mondta, immár a szemembe nézve.

- Ha még a csapattársunk is, és nem esett jól, hogy így beszélsz vele - kezdett bele Yoongi - igazad volt. - mondta.

- Azt hittük többet nem jössz, még nagyobb bajba leszünk mint eddig - szólalt meg Taehyung is. - Köszönjük! - mosolyodott el, mire kissé megszeppenve, elkerekedett szemekkel néztem végig rajtuk.

- De...

- Nincs de, Beki - vágott közbe a legidősebb. - Mi nem tudjuk őt kezelni, mert egyszerűen kizár az egész helyzetből. Bármikor közelednénk felé, ellentmond ennek. Kezelhetetlen.

- Tegnap például a vitátok után ki se lépett szobából - tette hozzá Tae halkan.

- Elzárkózik ha húzós a helyzet - biccentett Nam. - A menedzser is tud róla, de csak egy "intézzük el" szólással letudta.

- De ahogy hallottunk tegnap valamit  megtörtél benne - vette át a szót ismét Yoongi, még én csak a fejemet kapkodtam közöttük. - Nem tudnál közeledni felé, ismét? - kérdezte kissé tartva válaszomtól.

- Nem! - feleltem mindenféle habozás nélkül. - Jól tudjátok mit tett, nincs szükségem még több sérelemre. Esélytelen, hogy bármit is tegyek mindezek után Park Jiminért!

- És ha azt mondom értünk tedd, ne érte? - szólalt fel Taehyung, bociszemekkel pislákolva felém.

- Tudod, hogy nem bírnám ki - ráztam meg a  fejem, még a fejem lehajtva ismét az ujjaim kezdtem el figyelni, majd játszadozni velük. Kínos volt nemet  mondani, de ez az ő és én érdekemben is muszáj volt. Sérültem eleget. Bármennyire is szerettem, vagy szeretem Jimint, épp ésszel nem úsznám meg ezt az egészet.

- Meg sem próbálnád?

- Nem - motyogtam. - Nem akarok újra belekeveredni ebbe az egészbe - susmogtam.

- Akkor maradunk a B tervél - feleli lazán Namjoon, mire felkapva a fejem kérdeztem rá majdnem, mire is gondol ez alatt. Azonban a helyzetre való tekintettel, tartottam ettől. Túl átlátszó lenne. Idővel úgyis megtudom.

- Felvesszük a dalt? - böktem a gépek felé, terelve a témát, az igazi okra, amiért itt voltam.

Persze a srácok azonnal fel is pattantak a kanapéról, melyen ezidáig ücsörögtek, majd a monitorok és gombok elé vetve magukat kezdtek neki a beállításoknak. Taehyung pedig mellettem ácsorogva kezdett bele a mikrofonok elrendezésébe, hogy minél hamarabb elkezdhessük a munkát, visszanyerve az elbeszélgetett időt.

Ha minden igaz, ma már készen lesz a dal. Csak a klippet és fotózásokat kell elintézni!

Halihó :3

B terv, izgalmasan hangzik. o.O

 Hogy vagytok? Bírjátok még a karantént? <3