Megtört idol

8 - Rég láttalak!

 - Akkor is haza kéne menned! - csattant fel Dae, amint meghallgatta indokaim, hogy miért is fontos visszamennem velük.

- Nem hagyhatom itt a munkát és Taehyungot sem! - vágtam rá, a kanapén ülve, immár pár fokkal jobban érezve magam. Hála a sminkes csajszinak, aki megtudva mi történt azonnal kerített nekem egy kisebb mennyiségű ételt, meg egy ventilátort, mely mellettem folyamatosan pörögve keringtette a levegőt.

- Bármikor tudsz egyeztetni vele! - vágta rá.

- Nem, nem tudok. Te is tudod, milyen beosztásom van - sóhajtottam fel.

- Dae - szólította meg a lányt Euna mellettem ülve. - Szerintem hagyd. El tudja dönteni mit akar.

- Pff... - fújatott fel az említett. - De ha lesz valami bajod... - rázta meg a fejét idegesen, majd lehuppant az egyik székre, elfordulva tőlünk vette a kezébe a telefonját.

- Köszönöm! - fordultam a maknae felé, aki csak átkarolta a vállam és magához húzott. Mire mosolyogva hagytam, hogy birizgálja a már ujjai közt lévő tincseim.

- Aztán mindent hallani akarok! - suttogta halkan, nehogy meghallja az éppen belépő csajszi. Aki természetesen azonnal hozzánk fordult, majd leguggolva elém kezdett el faggatni:

- Jobban vagy? Hozzak még valamit? Még ételt, esetleg vizet? - rohamozott meg kérdéseivel.

- Jobban, köszönöm! - húztam széles mosolyra szám - Nincs szükségem másra.

- Rendben - sóhajtott fel elégedetten, s csak egy halvány görbülettel ajakin nézett rám. - Lányok, nektek kell valami? - fordult körbe.

- Nem - érkezett az egyhangú válasz, mire csak biccentve egyet lépett hátrébb. - Akkor később visszajövök! - jelentette ki, s már hátat is fodítva nekünk lépett ki az ajtón.

- Aranyos nő - mosolyodott el BoMi felkelve az egyik székből, s mellém vetette magát, vállát enyémnek támasztva.

- Az - biccentettem. - Más sminkes nem foglalkozott még ennyit velünk.

- Nem hát! - vágta rá NiNeul is.

- Nem akarjuk felvenni hozzánk? - fordult immár felénk a nemrég még duzzogó Dae is.

- Én örülnék neki - mosolyogtam rá, amint az arcán a pár perccel ezelőtti méreg legkisebb jele sem volt látható.

- Nektek jó? - fordult pillantott körbe Dae, kikérve a többiek véleményét, akik egytől egyig bódítottak.

- Legalább kirúgják végre Heeyoungot - utalt BoMi az egyik nálunk dolgozóra, aki akárcsak egy hárpia viselkedett velünk. Folyamatosan forgatta a szemét, fintorgott és messziről lesütött róla, hogy egyáltalán nem szabad akaratából dolgozik nekünk. Így még ő is jól jár vele ha elkerül tőlünk, minket pedig nem zavar tovább. A másik három sminkesünkkel nem volt probléma, mindannyian aranyosak voltak, habár munkakapcsolatnál és egy - egy kérdésnél többre nem jutottunk. Még ez a lány már a megjelenésével elvarázsolt minket. Segítőkész volt, alázatos és tökéletesen illet volna a csapatunkba, a körülöttünk dolgozok közé, akár mi ötük oldalára.

- Akkor szólok Yongnak, hogy beszéljen vele - kelt fel az ülőalkalmatosságról, elindulva a menedzserünk keresésére.

- Én pedig lassan megyek, megkeresem Taehyungot - löktem arrébb a két barátnőm. - Szóljatok ha program lesz, elviszem a telefonom - mosolyogtam rájuk, majd magabiztosan, kihúzott háttal indultam el a folyóson. Könnyű dolgom volt, mivel minden öltöző ezen a vonalon volt, hol a szemben lévő falon, hol a mienkével megegyező oldalon. Minden ajtón ott virított az ott tartózkodó csapat neve, ezzel erősen segítve a munkám. Habár, a tudat, hogy én most komolyan felkeresem az ex barátom csapattársát egy beszélgetés miatt, kicsit sem nyugtatott meg. Nem féltem, vagy izgultam, inkább az a kezdetleges drukk vált úrrá rajtam, ami nem hagyott ellazulni. Így feltűnés nélkül lépdeltem lábaimon a lapos cipőmmel, mely segített a csendes haladásban. Illetve csökkentette a lebukás esélyét. Igaz, nem tudtam mennyire is rossz ötlet találkozni a fiúval. Mindenesetre igyekeztem óvatos lenni.

- SeokJin! - csillantak fel a szemeim, amint megláttam kilépni az egyik ajtó mögül, mire a férfi csak megtorpant neve hallatán, s felém fordulva mosolyodott el azonnal.

- Beka! - tárta ki karjait, melyekbe belebújva öleltem magamhoz régen látott barátom. - Megváltoztál.- mért végig.

- Jin, még mindig ugyan úgy nézek ki - nevettem fel, elvégre a fél év alatt még a hajam sem változott,  mivel mindig vissza lett vágva mikor nőni kezdett. Ezért végképp nem értettem megszólalását.

- Mi járatban erre? - vigyorodott el. - Biztos vagyok benne, hogy nem miattam vagy itt.

- Honnan tudod, hogy nem miattad vagyok itt?! Simán lehet, hogy csak köszönni akartam! - kértem ki magamnak, azonban elnevettem magam, ahogy ő is. Mindketten jól tudtuk, hogy nem ezért vagyok itt. Most nem. - Amúgy Tae miatt jöttem - tettem hozzá. - Azt mondta beszélni akar velem - komolyodott el tekintetem. - Itt van?

- Igen, igen - bólogatott. - Említette, hogy majd el fog tűnni egy időre, de nem mondta miért. Most már értem - mosolyodott el keserűen. - Gyere - intett maga után, s kitárva az ajtót szólt be barátjának: - Tae, itt van! - szólt, mire bentről csak egy koppanást, majd sietős lépteket lehetett hallani, szándékosan nem léptem a fiú mellé, mivel nem feltétlen akartam belesni a magán öltözőjükbe, így csak megvártam még ki nem ér.

- Szia! - mosolygott rám jellegzetes téglalap mosolyával, majd húzott magához egy ölelésre. - Kösz, hyung - vetette oda barátjának, jelezve, hogy innentől meglesz, s elengedve engem indult meg vissza a mi öltözőnk irányába.

- Hova megyünk? - siettem mellé.

- Keresünk valami nyugodt helyet. - húzta ismét mosolyra ajkait. - Ne izgulj, nem eszlek meg - nézett végig rajtam felismerve, hogy kissé tartózkodom ettől az egésztől.

- Ide? - mutattam a csarnok elé, ahol az a kis pad foglalt helyet, amin a rosszullétem alatt ücsörögtem.

- Tökéletes! - indult meg felé, s lehuppanva rá, fordult felém oldalasan. - Nem akarok azonnal a lényegre térni, úgyhogy mesélj valamit az elmúlt időkről. Amúgy is alig láttalak.

- Nem történt velem semmi izgalmas. Reggeltől estig be vagyok táblázva, betolják az arcom mindenhová és nagyjából ennyi - vontam vállat.

- Nem változtál - rázta meg lemondóan a fejét. - Nem szeretsz panaszkodni és mesélni magadról.

- Nincs mit mesélnem - utánoztam tettét. - Te is tudod mennyire fárasztó idolnak lenni. Egy cipőben járunk. És veletek sem történt semmi extra? - utaltam egy kicsit Jiminre. 

- Semmi - nevet fel kínosan. - Akkor hagyjuk ezt, mindenhonnan elindulva ott kötünk ki amiért most itt vagyunk - pillantott rám. - Tudod miért vagyunk itt, igaz? - komolyodott el tekintete.

- Kezdem sejteni - biccentettem. - De előtte még egyet mondj el - kértem, s egy nagy levegőt véve böktem ki azt ami a legjobban érdekelt jelen pillanatban. - Jól van?

- Nem mondanám - vakargatta meg a tarkóját...

Sziasztok. :3

Pont jókor hagytam abba igaz? <3

Guys, nem tudom kinek tűnt fel és kinek nem, ismét változott a könyv borítója! A jelenlegi könyvé és az első évadé is. Remélem elnyeri a tetszéseteket és hamar megszokjátok. Én egyenesen imádom, látszik, hogy fejlődőm. :D