Megtört idol

14 - Újra éterben

Utálom! Bunkó, kötekedik és még képes kirakni a házból is! - fújtattam magamban zsörtölődve. A táskám ledobva a földre kaptam magamra a kabátom, amint kiértem a ház utcájából. Egész addig nem érdekelt a hideg levegő még a hó ismét nem kezdett el hatalmas pelyhekben hullani. Úgyhogy tovább szitkozódva öltöztem fel, majd a táskám magamhoz véve indultam meg hazafelé. Előbb végeztünk ez miatt egy órával, így még nem volt semmi az ütemtervemben. Ennek örömére pedig kiadtam magamból a dühöm és betértem az egyik megszokott kávézóba, ahol egy hátsó ülésre lehuppantam. Az egyik pincér azonnal jött is, hogy fel is vehesse a rendelésem, ami egy egyszerű epres shake volt, majd magamra hagyott.

Fújtatva dőltem hátra a díványon, lehunyva szemeim. Nem szerettem idegeskedni, de az utóbbi időben lassan legjobb barátként köszöntek vissza ezek a percek az életembe. Ki akartam adni magamból mindent, mégsem kezdhettem el törni, zúzni idebent. Ártott volna a jó hírnevemnek, ráadásul holnap már ismét a címlapok elején szerepelnék vele. A csapatból most képtelenség lett volna bárkit is felhívni, hiszen nekik is megvan a saját életük, kitudja merre járnak épp és mit csinálnak. Markot és a többieket nem akartam zaklatni, mert tudtam, hogy visszatérésre készülnek, hiszen még év elején említett egy időpontot amikorra tervezik azt, így ha akartam volna se találkozhattam volna velük. Az utolsó ember akire számítani tudtam az Lailsa volt. Bár mindketten meglehetősen eltűntünk az éterből, így ő sem kapott tőlem és én se tőle információkat. Mindenesetre előre dőlve kaparásztam ki a mobilom a táskámból, s a hívás gombra nyomva vártam meg még a túloldalán lévő barátnőm felvegye.

- Haló? - szólt bele a hatodik csengés után, így szinte már meglepődve tudatosítottam magamban, hogy felvette.

- Szia, ráérsz egy órácskát? - kérdeztem.

- Merre vagy?

- A szokásosban - mosolyodtam el, hiszen nem kellett többet mondanom már tudta melyik helytől beszélek. Mióta csak tehetjük és rátaláltunk erre a helyre idejárunk beszélgetni. Ez most sem volt másképp. 

- Két utcára vagyok, mindjárt jövök. Kérj egy csokisat - adta le nekem a rendelését.

- Máris - forgattam meg a szemem, kívánságán, meg sem lepődtem már, imádta a csokoládé ízesítésű italt mellyel a hely szolgált. Állítása szerint máshol nincs még egy olyan mint amit itt árulnak.

Kinyomva a hívást, a pincér azonnal megjelent mellettem, a kért innivalóval kezében, majd mosolyogva tette le azt elém.

- Kérhetnék még egy csokoládésat is? - böktem füzetére, célozva, hogy jegyezze le.

- Persze, azonnal hozom - hajolt meg majd elsietve tőlem hagyott ismét magamra immár a rózsaszín finomsággal együtt, melynek elfogyasztását azonnal meg is kezdtem. Fejemben újra és újra lejátszódtak a dormban történtek, és egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgokat. Mégis hogy változhat meg valaki ennyire? Az odaadó, szeretetteljes férfire aki egykor volt, már rá sem ismerek. Teljesen megváltozott. Tudom, hogy ez nem az igazi énje. Túl sokáig voltam mellette mint barátnő, volt alkalmam megismerni. Valami biztosan történt vele ami miatt ilyen. Nem változhat meg ennyire! Ugye?

- Itt is van - pakolta le elém a pincér Lalisa italát, kizökkentve engem gondolataim halmazából. Hol van már ez a lány? Nem tudom mennyi idő telt el, de itt kellene már legyen! Biztosan kerül egyet.

Ám abban a pillanatban a várt személy már be is robbant az ajtón. Arca kipirult, a levegőt kapkodta, ám mégis mosolyogva köszönt mindenkinek, majd ballagott hozzám. A szemben lévő üllésre azonnal le is vette magát, majd párat szusszanva emelte rám tekintetét.

- Páran követtek és le kellett ráznom őket - nevetett fel kínosan. - Kellett nekem gyalog mászkálni - rázta meg a fejét, majd meglátva arcom azonnal elkomorult az arca. - Történt valami?

- Jimin - sóhajtottam fel.

- Ismét? Csajszi, az a srác komolyan összeteheti a kezét, hogy egyáltalán volt köztetek valami - forgatta meg a szemét, majd a barna színű édességét maga elé vonva kóstolta meg, majd kíváncsi szemekkel várta még el nem kezdem a mesélést. 

- Minden a múltheti díjátadón kezdődött, mikor Tae félrehívott beszélni róla - kezdtem bele nagy vonalakban. - Másnap a címlapokon voltunk, mint újdonsült pár. - ecseteltem, mire csak hevesen bólogatott, jelezve, hogy tud róla. - Másnap a menedzsere feldobta az ötletet, hogy csináljunk egy közös dalt, amit a mi dormunkban csináltunk meg. Viszont mivel nekik van egy külön stúdió erre, a hangszerelés és egyebeket náluk akartuk megcsinálni. Első nap minden rendesen ment, egészen estig, mikor Jimin és Taehyung el nem kezdtek ordibálni az emeleten - részleteztem. - Aznap nagyon rosszul éreztem magam, amiért képes volt ilyet mondani az egyik legjobb barátjának. Viszont ma mikor mentem volna vissza a mosdóból, megállított és azonnal vádaskodni és gúnyolódni kezdett. Megalázott. És tudom hogy nem akkor először, a többiek előtt is. - vettem egy mély levegőt. - Felidegesített, úgyhogy elmondtam neki mindent, amit akkor éreztem, a szakításunktól egyenesen addig, még nem közöltem, hogy egy tapló - húztam el a szám, majd szemeim lehunyva egy pillanatra nyugtattam le magam ismét, hiszen elkezdett felhúzni a helyzet amiben részt vettem nemrég. Szemeim pedig marni kezdték a könnynek, így csak akkor nyitottam fel pilláim mikor meggyőződtem róla, hogy nem sírom el magam azonnal. Ideges voltam és szomorú, hiába akartam mutatni az ellenkezőjét. - Ezek után kidobott. Egyszerűen elhallgattatott és kirakott - szorítottam ökölbe ujjaim. Visszagondolva lehet túl erős volt mindaz amit mondtam. Lehet túl őszinte volt. Lehet megbántottam, elvégre könnyesek voltak a szemei. Vagy ezt is megjátszotta?

- Jézus - bökte ki kerek szemekkel, s mintha egy pillanatra szikrát sem kapott volna, igyekezett felfogni hosszas történetem lényegét. - Először is nem tudom mit mondjak - nevetett fel kínosan. - Nehéz erre bármit is. Nem tudom mi történt vele. Jimin mindig is egy törődő és érzelmes srác volt, sosem bántott volna másokat, főleg nem a barátait, vagy a szerelmét - bökött rám. - Szerintem történt vele valami a háttérben,a miről nem tudsz - biccentette oldalra a fejét. - Ami  a mait illeti, a te pártod fogom. Megérdemelt mindent amit mondtál neki, hiszen igazad volt, viszont lehet kicsit elvetetted a sulykot - húzta el a száját.

-Nem tudom - sóhajtottam fel lemondón. - Nem akarok még jobban belekerülni ebbe az egészbe, mégis egyre jobban benne vagyok. Fogalmam sincs holnap ezek után, hogy lesz képem odaállítani. 

- De kitudja, lehet megint csak a féltékenység szól belőle, tudod mennyire elborul ilyenkor. Nem lehet, hogy ismét csak ez a baja? - kérdezte.

- Én is gondoltam már erre, csak nem értem miért, ha egyszer ő szakított velem - dőltem le a falapra, így gondolkodva ezen az egész helyzeten, kivesézve minden kis részletet a történtről. Kibeszélve mindent, ami fájt. Amit utáltunk, és ezt az egész idolosdit. A sok jó melletti szenvedéssel...

Halihó. :D

Lisa visszatért, és kitudja, lehet most már gyakrabban meg is jelenik. o.O Mi a véleményetek szerintetek Rebekának igaza volt, jogosan szólt le Jimint? Vannak újabb teóriák?