Megtört idol

38 - Váratlan vendég

2019.12.27.

Tagadhatatlanul helyes férfi volt. Tökéletes testfelépítéssel, makulátlan hajjal, mélybarna szempárral, szépen ívelt szemöldökkel, aranyos pisze orral, s vastag, puha ajkaival, illetve tökéletes ívű állvonallal. Makulátlan volt minden szempontból. Ezerszer láttam már, mégis volt mit néznem rajta. A mai napig felhívta a figyelmem magára.

- Ne bámuld annyira! Fel fog tűnni az embereknek - lökött oldalba Dae mellettem ácsorogva. Mozdulatára a többiek is felénk kapták a fejüket és kissé oldalra lestek, keresve az általam figyelt személyt. Ám én a leaderre figyeltem ekkor. Nem Jiminre.

- Bocsi - húztam el a szám. - Csak megnéztem itt van-e - találtam ki egy elég rossznak bizonyuló kifogást, s valóban ennél nagyobb hülyeséget ki sem ejthettem volna a számon.

- Igen - biccent aprót, nehogy feltűnést keltsen. - Minden bizonnyal percenként háromszor megnézed részt vesz-e az eseményen - tetetett egyetértést.

- Tudod - kapom el a tekintetem, s ismét a férfire pillantok aki pont ezt a pillanatot választja arra, hogy felém lessen összeakasztva egy másodpercre tekintetünk. Ám én elkaptam felőle és ismét a legidősebb csapattársamra néztem. - biztosra kell menni - tettem hozzá.

- Na de ennyire - kuncog fel, s színlelek én is nevetést elterelve mindenféle gyanút magunkról, miközben a kijelzőre sandítok, ahol pont a férfi reakciója látszik amint a fellépést lesi. Ez az én szerencsém. Elmosolyodok a vigyorgó énén, ahogy az éppen előadó tizenhárom tagú fiúcsapatot figyeli. Igaz, őket nem ismertem személyesen, mégis rengetegszer volt alkalmam találkozni velük. Tiszteltem a munkájukat. Ügyesek voltak és tehetségesek, akárcsak a többi jelenlévő idol.

A színpadra vezettem a tekintetem, meglesve miért is mosolygott olyannyira a férfi, s mikor meglátom a tökéletes összhangot nyújtó lépéseket az én ajkaim is felfelé görbülnek. Tényleg minőségi.

Ám rövidesen nem a színpadot figyelem, hanem a szemben engem pásztázó kamerát, ami a kivetőre vetítette az előbbi reakcióm, így csak egy szélsebesebb vigyorra villantva intettem felé. Ekkor a teremben kicsivel nagyobb lett az éljenzés, így egy szívet formáltam az ujjaimból, s nem sokkal később már nem én szerepeltem ott, hanem az épp fellépő csapat akik befejezték a koreográfiát és ezennel az előadást.

Az emelvényen akkor ismét megjelent egy csapat, akik szinte már lezárni készültek a napot. De csak szinte. Ezúttal is az utánuk érkező BTS zárja az eseményt.

Ismét Jimin felé kaptam a tekintetem aki mosolyogva biccentett felém, hiszen engem figyelt. Kitudja mióta. Ám nem élvezhettem sokáig perzselő tekintetét, mert a társaival karöltve elvonultak a színfalak mögé, megkezdve a készülődést a közeledő produkcióra. 

- Elmegyek mosdóba - fordultam Dae felé, aki csak bólintott, jelezve, hogy érti. Hiába, mondhatnánk, hogy azonnal a srácok után mentem, nem így volt. A fellépő csapat utolsó dala következett, mikor elhagytam a helyet, ahol egész este szobroztam. Ráadásul eszembe sem volt találkozni bármelyikükkel. Ők most minden bizonnyal ezerrel készülődtek és kapkodnak valamelyik számukra fenntartott öltözőben. Éppen ezért engedve a tartásomon lépdeltem el a női mosdó felé, és benyitva a helyiségbe megkönnyebbülve konstatáltam, hogy egyedül vagyok. Az egyik fülkébe belépve elvégeztem a dolgom, majd kilépve onnan mostam meg a kezeim, s szárítottam meg azokat. Visszatotyogtam a tükörhöz, hogy az arcom minden centiméterét tanulmányozni tudjam. Ellenőriztem az alapozót, nem kenődött-e el. A kifestett szemeim alaposan megfigyeltem, memorizálva minden színt és minimétert, hogy később saját magam is megtudjam csinálni. Az ajkaimon lévő halvány rúzst kicsit megigazítottam és már akartam is a kiengedett szőke hajamhoz nyúlni, hogy átfésülhessem ujjaimmal, mikor egy nő lépett be a helyiségbe. Elvonva a figyelmem. Magasított sarkú csizma lábain, testhez simuló aprócska ruha, egy vastag kabát a vállára dobva és hosszú egyenes haj, ami kissé takarta arcát. Gyönyörű volt. Még női szemmel is.