Megtört idol

32 - Szemtől szemben

Mancsaival közrefogta az arcom és mindenféle figyelmeztetés és tétovázás nélkül tapadt ajkaimra. Összeforrasztva azokat az övéivel.

Hirtelen cselekedete felkészületlenül ért, így teljes testemmel lefagytam, amint megéreztem azokat a puha, mézédes ajkakat, amik igazságtalanul vasatok voltak. Belül felsóhajtottam a régen érzett mámortól. Azonban tudtam, hogy egyáltalán nem helyes az, amit ő most tesz, én meg hagyok neki. Ugyan, nem csókoltam vissza, de felnyitva pilláim láttam meg az ő lehunyt szemhéjait, s csuktam vissza az enyémeket. Hagyva, hogy tegye amit akar. Egészen addig, amíg tovább nem akart lépni. Azonnal bekapcsoltak a vészvillogók a fejemben és a mellkasára simítva tenyerem toltam el magamtól, majd léptem hátra egy aprót.

- Ezt nem kellett volna - suttogom, s örülök, hogy megérti amit mondok, mert még én sem voltam benne biztos, hogy hangosan kimondtam-e, vagy sem.

- Sajnálom - emelte rám a tekintetét, amit reflexszerűen kerültem el. - De őszintén megmondom, iszonyú jól esett - nevet fel zavartan és jobb kezét megemelve vakargatta meg a tarkóját. - Hiányzott - kapja el szempárjaim.

- Te teljesen megőrültél - biccentem oldalra a fejem. S próbálok nem a megannyi beugró emlékképre gondolni.

- Sajnálom! Komolyan nem tudom mi ütött belém - fordul el tőlem, megindulva az egyik székhez és foglal helyet. - Igazából kioktatni akartalak és figyelmeztetni.

- Figyelmeztetni? - szökik fel a szemöldököm, s ülök le tőle a lehető legtávolabb.

- A feljelentésről. Ne engedd feljelenteni, vagy ugrik a karrierünk - kezd bele de közbevágok.

- Honnan tudsz róla? - lepődök meg. Ebben is benne van a keze?

- Azt nem mondhatom el - rázza meg a  fejét. - De  annyit kérek, hogy ismét higgy nekem!

- Már nem tudok hinni neked, Jimin - sóhajtok fel. - Hallani szeretném!

- Kérlek...

- Nem! - emelem meg kissé a hangom, visszanyerve minden erőm, így tekintélyt parancsolva magamnak vele szemben. - Kezd az elejéről! Ezt is te tetted?

- Nem! Nem! Nem! - kapja fel a fejét és kezd mentegetőzésbe. - Én sosem tennék ilyet. Sumin műve az egész! Ő küldött minden üzenetet, ő kényszerített mindenre. Ha megtudja, hogy most is beszéltünk mindketten megszívjuk! - magyarázza hadonászva, s kissé pánikba esve. Szeretnék hinni neked Jimin. Hihetek még?

- Ki az a Sumin? - kérdeztem rá a számomra még ismeretlen női névre.

- A lány a kávézóból. Aznap is ő hívott oda. Tudta, hogy oda mentek.  Egész nap a nyomodban volt - felelte. Azt hittem az állam hirtelen a padlót súrolja majd, a megdöbbenéstől, azonban sikerült visszafognom magam. 

- Szeretnék mindent az elejétől kezdve tudni - mondtam. - Ha nem mondod el, feljelentést teszek!

- Beki... - szól.

- Hallgatlak, Jimin - biccentettem félre a fejem, s várom meg még mély levegőt vesz, majd kezd bele a történetbe. Sokáig itt leszünk úgy érzem. Biztosan megszakítjuk majd a szünet végeztével. De szeretnék a lehető legtöbbet itt és most megtudni.

Jimin szemszöge:

Feladva az értelmetlen mentegetőzést pillantottam fel a lányra, aki immár összefont karokkal várta beszámolom. Nem tudom mit vár, de ez talán az utolsó esélyem helyrehozni a hibát amit több mint fél éve elkövettem. Talán Taehyung mégsem tévedett. Beki, tényleg nem lépett túl rajtam. Lehet mégis megérte meghallgatnom a tegnapi monológját, amit rám erőszakolt. Habár még egyszer nem szeretném megismételni azt a pillantott, mikor szinte rám törte az ajtót, jelezve, hogy ha érdekel, ha nem beszélni fog velem. Kellő módon sikerült kioktatnia az egyik gyengébb pillanatomban.