Megtört idol

12 - Századszorra

Három nap telt el az a bizonyos botrány óta, mely Taehyungot és engem érintett. A fiú társaságában meglehetősen könnyen ment a munka, hiszen már az első nap sikerült megnyugtasson róla, hogy minden a legnagyobb rendben van, ő még örül is annak, hogy velem dolgozhat. Így könnyűszerrel munkálkodtunk egymás mellett, osztottuk meg az információkat és ötleteket. 

Mivel alapvetően jóban voltunk régebb nem okozott problémát a barátság téma, azonban a dalban nem egy helyen fordul elő egy meg nem történt esemény említése, a hitelesség miatt. A szöveget sikerült három nap alatt befejezni, egy kis plusz munkával vegyítve. Ami pár ötlet és terv vázlata volt a dal hangzásával kapcsolatban, ugyanis közös megegyezés alapján, okosabbnak tartottuk előre felvázolni azokat a feltétlen szükséges, vagy kisebb javaslatokat, amik alapján könnyebben megy majd a hangszerelés. El akartuk kerülni azt, hogy egy teljes napunkat ötleteléssel töltsük a stúdiójukban, így csak egyszerűen a dal írása közben feljegyeztünk mindent. Ma pedig már a házuk előtt találkoztunk, engem Yong dobott el hozzájuk, majdnem azonnal a délelőtti tánc után, csak egy gyors ebédre futotta, amit Yong úgy dobott be nekem a kocsiba indulásnál, amiről kiderült azonban, hogy Eunjoo "túlélő" csomagja, ami istenibbnél-istenibb ételeket tartalmazott. Volt benne egy kisebb ebéd és rengeteg nassolnivaló. Csak hogy biztosra menjenek rendesen étkezem-e, a legutóbbiak után.

- Hívj, ha kellek - parkolt le a ház előtt. - És ha végeztél is - tette hozzá gyorsan.

- Rendben - biccentettem a kezemben a szatyorral, ami tartalmát épp készültem beletömni a táskámba. Vagyis nassolnivaló részét. Az ebédet muszáj voltam megenni útközben és tagadhatatlanul jól esett. Ha nem hoz ételt, valószínűleg ma is ebéd nélkül maradtam volna.

- Sok sikert - pillantott rám mindentudóan, majd megvárta még végzek és utamra engedett. A járdán ácsorogva vártam meg még elhajt mögülem, s egyet csöngetve jeleztem a lakóknak érkezésem.

A kapu pillanatokon belül nyílt is, megjelenítve előttem egy vigyorgó Taehyungot, aki csak arrébb lépve invitált be a már régen látott telekre.

- A többiek is itthon vannak - kezdett bele. - Nam és Yoongi hyung már ott vannak, ők segítenek majd, de ha kell hívunk rendes embereket - avatott be.

- Szerintem nem lesz szükség rá - húztam lágy mosolyra ajkaim. - Bízom a srácok tudásában, minden simán megy majd - állítottam, lefordulva a fiú mellett az emlegetett stúdió folyosójára.

- Örülök, hogy így gondolod! - jelentette ki, majd az egyik ajtó előtt megtorpanva tárta ki azt.

- Szia, Beka! - üdvözöltek a már bent várakozó társai, mire hozzájuk hasonlóan viszonoztam gesztusuk. Lehuppantam a szerkezetek mögötti kanapéra Tae társaságában, majd előhalászva a füzetem vágtunk a közepébe a munkálatoknak.
Mindenek előtt a mellettem ücsörgő férfivel felvázoltuk a terveinket, hogy mégis hogyan képzeljük el a dalt, annak hangulatával ütemével együtt. Négyesben megegyeztünk mindenben, a szöveget átadtuk nekik, ők pedig szó nélkül kezdtek el munkálkodva néhol magyarázva nekem is pár dolgot, hogy mit miért és miként kell csinálni. Elkezdtük lassan összerakni a dalt. A vezető ütemet is megtaláltuk a nap végére. Így este fél hétkor már búcsút is mondtam a két rappernek, akik ilyen segítőkészen álltak rendelkezésünkre, még én Tae társaságában ballagtam a konyhába, hogy utoljára még megkínáljon egy üdítővel.

- Holnap mikor érsz rá? - kérdezte, két kezében felmutatva kettő doboz löttyöt, választás elé állítva engem. Még én szó nélkül böktem rá a málnás ízű folyadékra.

- Délelőtt. Délután lesz egy próbánk, meg egy rádiós szereplésünk - feleltem.

- Akkor a kilenc jó neked? - töltötte ki egy pohárba a kívánt italt.