Megtört idol

2 - Hiányzik még?

2019.01.16

- Jó reggelt! - estem be a konyhába, ahol BoMi és NiNeul ügyködtek az aznapi reggeli elkészítésével.

- Ma is rohansz? - lesett felém az idősebb.

- Hm - biccentettem gyorsan, s fordultam a pult felé. - Szóljatok a többieknek, hogy az esti próbán ott leszek! Yah! És ott találkozunk, mert nem lesz időm hazaérni! - kaptam le egy almát, amibe azonnal beleharaptam, majd egy másikat markomba véve dobtam bele a táskámba.

- Elég lesz az? - vont fel a szemöldökét Nineul kételkedőn.

- Nem. Valószínűleg nem lesz elég neki - válaszolt helyettem az ételt kavargató lány.

- Tényleg nem - biccentettem felé, s dobtam bele még egy gyümölcsöt a táskámba.

- Nem hiszem, hogy a mennyiségre gondolt... - rázta meg a fejét BoMi.

- Nincs időm többre - vonok vállat, s megölelgetve mindkettőjüket köszöntem el társaimtól, kiknek a mai nap nem lesz programjuk, csak az este folyamán. Így ismételten egyedül készültem körbejárni a várost. Annyi szerencsével, hogy a mai nap folyamán Yong is velem tartott, aki közismert a kocsikázásokról, így gyaloglás helyett minden távot autóval teszünk meg, ahogyan az lenni szokott.

- Jó reggelt! - tártam ki a furgon ajtaját, s ültem be az első ülésre a férfi mellé. Aki csak egy hatalmas mosollyal az arcán üdvözölt viszont.

- Túl jó kedved van - állapítottam meg egy pillanat alatt, hisz a férfi hiába volt az utóbbi időben felhőtlenül boldog, ennyire sosem láttam vigyorogni.

- Beka-yah, összeköltöztünk Eunjoo-val! - újságolta öröme forrását, mire az én arcomon is egy görbület jelent meg.

- Gratulálok! - mosolyogtam rá. - Ideje volt! - böktem meg a vállát. Nagyon szerettük a Eunjoo-t. Ezt pedig az összes ismerősöm nevében kijelenthetem. A lány Yong barátnője. Akiről kiderült, hogy már hosszú idők óta párja a menedzserünknek. Aminek végtelenül örültünk, jó fej, laza és teljes mértékben illett a férfihez. Az egyetlen probléma azonban az volt, hogy erről nekünk ő nem szólt. Alig két hónapja tudtuk meg ezt a közel sem apró információt. Méghozzá egy nyelvbotlásnak köszönhetően. Mikor véletlenül elszólta magát. Ekkor pedig beavatott minket is a zűrös kapcsolatába, mely kisebb megszakításokkal de immár négy éve tartott.

- Kíváncsi leszek, mikor fújt meg álmomban - nevet fel a férfi, elindulva a helyszínre. S utalva arra, hogy mennyire utálja szerelme a horkolását, melyhez igazán hozzá szokhatott volna az évek alatt.

- Hát, sokáig nem kell majd várni - nevettem fel halkan. Epés megjegyzésemen pedig ő is jót virult.

- Egészen elképesztő - sóhajtott fel hirtelen, akárcsak egy mindent megélt apuka. - Kíváncsi lettem volna Jiminre melletted öt év múlva - motyogta orra alatt, reménykedve, hogy nem hallom meg egy szavát sem. Azonban tökéletesen felfigyeltem az ismerős névre, s a mosoly is ráfagyott arcomra.

- Nem tudni mi történt volna és mi lenne velünk most, úgyhogy kérlek ne is emlegesd őt - pillantottam rá egy másodpercre, még ő megállt az egyik piros lámpánál.

- Nem akartam felhozni, megbántani téged, meg főleg nem - fordult felém, s simított vállamra. - Csak még mindig nehezemre esik felfogni, hogy eldobott téged - közölte, még én inkább az ablak felé fordulva igyekeztem lenyelni a torkomban keletkezett gombócot.

- Tudom, csak... -

- Csak nehéz - vágott a szavamba. - Megértem - sóhajtotta, s ismételten a gázra taposott. - Mindenesetre szeretném újra azt a Rebekát látni, akit megismertem - tette hozzá halkan.

- Az a Rebeka aznap este meghalt - emlékezettem, még mindig kifelé bámulva az ablakon.

- Nem halt meg! - válaszolta kimérten. - Ha nem lenne, nem nevettél volna az előbb, nem mosolyognál és nem mutatkozna annyiszor a régi éned!

- Hagyjuk ezt jó? - fordultam immár felé. - Nem érdekel ez az egész! - szóltam rá.

- Akkor mégis miért könnyezel?

- Nem is..! - kaptam az arcomhoz, melyet abban a pillanatban bepiszkított egy nedves csepp. Meghazudtolva engem. Akkor pedig a szívemben is kettéhasított a fájdalmam. Még magam sem tudom meggyőzni az igazamról, hogy akarnék másokat is? Ha magamnak is hazudok, hogy nézzek mások szemébe? Tény, hogy nem érzem magam túl jól. Na de ennyire? Képes lennék valaha is, őszinte lenni önmagammal szemben? Mikor fogadom el végre, hogy elhagyott? Utálnom kéne, gyűlölnöm azért amit tett. Mégsem tudom. Park Jimin, neked hiányzok egy kicsit is? Vagy csak nekem fáj még mindig a hiányod? Bele lehet betegedni ebbe?

- Beka-yah! - bökött meg Yong, leparkolva immár az épület előtt. - Ha más nem is, az idő segít - húzta keserű mosolyra ajkait, s nyújtott felém egy papír zsebkendőt, mellyel letöröltem könnyeim és nem foglalkozva a koreai illemmel fújtam ki az orrom a menedzserem előtt. - Készen állsz?

- Hm - biccentettem, majd a jól ismert hamis mosolyom magamra erőltetve szálltam ki az autóból. - Milyen forgatás is lesz ez? - kérdeztem, húzva kissé az időt, mielőtt bemennénk.

- Szépségápolás. Rutin feladat, kisminkelnek egy teljesen másik termékcsaláddal, te pedig mosolyogsz és pózolsz a kamerának, bemutatva az elméleti terméket - vázolta fel.

- Oké - biccentettem, elvégre, ezeket nem közlik velem előre, annyit tudok mindig, hogy marketing ügy, melyhez vagy forgatunk egy reklámfilmet, vagy csak képeket csinálnak rólam. A bővebb információkat Yong is csak aznap reggel ismeri meg, így sok beleszólása egyikünknek sem lehet az aznapi teendőkkel kapcsolatban.

- Jó reggelt! - köszöntünk amint beléptünk egy emberekkel teli térségbe.

- Beka-yah! - sietett felém egy fiatal nő. - Kim Hyunyoung vagyok, a szervező. Örülök a találkozásnak! - hajol meg előttem, majd fordul a menedzserem felé, akinek gyorsan magyarázni kezdi a mai napi programtervet. Ami röviden a felvétel menete volt. Elmondta mikor kell ruházatot váltanom, milyen esetben, és merre keressem a sminkest, illetve milyen koncepciója lesz a mai fotózásnak és felvételnek. Illetve szót ejtett az összegekről is, miket fizetni fognak nekünk az együttműködésért cserébe.

- Rendben, akkor Beki - fordult felém Yong. - Te mehetsz is a sminkeshez - szólt, még én csak szófogadóan indultam el az utasítások alapján a helyiséghez, melyben el kell készülnöm...

Hát, csak szerintem másabb hangulatra ez a könyv? Igyekszem megteremteni a régi könyv hangulatát, de nem nagyon megy. Ezt még írni is más. :( 

Mindenesetre, hogy tetszik eddig? Mi a véleményetek Bekáról?