Megtört idol

10 - Félreértés

- Rebeka! - rontott be a szobámba a menedzserem, valamikor még a hajnal folyamán. Reagálni sem tudtam hevessége miatt, így csak rémülten pislogtam a férfire. Az álom pillanatok alatt kifutott a szemből, s fogalmam sem volt, mit akar, hisz ki ront rá a másikra hajnalok hajnalán? - Megmagyaráznád?! - tartotta felém a mobilját, melynek fénye elvakított. Így csak hunyorogva vettem át tőle a készüléket.

- Hm - mormogtam, s a takarót magammal húzva ültem feljebb takarva felsőtestem, melyet csak a lepedő és a felsőm fedett. Szemeim megdörzsöltem és laposakat pislogva fókuszáltam a kijelzőre.

- Szólhattál volna, hogy megint összeszedtél valakit - rázta meg a fejét fel-alá sétálva a szobámban.

- Milyen valakit? Yong, tudod, hogy Jimin volt az első és más ni... - hallgattam el amint elolvastam a cikk első sorát. Az álom szinte azonnal kifutott a szememből és elképedve realizáltam a leírtakat. - Meg tudom magyarázni! - estem azonnal kétségbe.- Komolyan! - lapoztam lejjebb átfutva a sorokat.

- Mit csináltatok ti ketten? - fordult felém. Karjai mellkasa előtt összekulcsolva pihentek, még szemei szikrákat szórtak felém. Testtartása feszes volt, hangja kiélezett. Haragudott rám, jogosan teszem hozzá, de egy félreértés miatt.

- Tae csak a barátom - kezdtem bele lassan, hogy megértse. - Mármint nem úgy - tettem hozzá gyorsan. - Csak félrehívott beszélgetni Jiminről és ennyi. Nincs több köztünk egy egyszerű barátságnál!

- Akkor mégis miért nézett ki úgy az egész mintha együtt lennétek? - vonta fel a jobb szemöldökét, s mit sem változott testtartása és a tekintete. Nem sikerült meggyőznöm.

- Fogalmam sincs! Yong, komolyan nincs semmi köztük, ez egy félreértés! - túrtam idegesen tincseim közé.

- Tegyük fel, hogy ez tényleg egy félreértés - kezdett bele. - de miért látszik úgy mintha megcsókolna, majd az utolsón a fejpuszi? Hogy akarod kimagyarázni? Ez a hatodik oldal amin írtak rólatok!

- Fogalmam sincs! - csattantam fel, besokallva a történtektől. Oké, tegnap beszélgettem a férfivel, a végén megölelt, majd egy puszi után elment. Semmi félreérthető nem történt, mégis hogyan került ki ez ilyen körülmények között? Ráadásul az eldugott kis pad sem segített a helyzeten, melyen beszélgettünk. Az egész olyan mint egy tökéletesen leírt szerelmi történet, egy rejtegetett kapcsolatról...

El sem merem képzelni mit kaphatott szegény srác a fejére, vagy mit fog kapni. A nép szét fog minket szedni, sőt nem csak minket, még a csapatunkat is!

- Nem tudod felhívni a főnőkőt? - jutott hirtelen az eszembe, s a telefonján babrálva kerestem ki a kontaktjai közül.

- Esélytelen, beszéltem már vele - eresztette le karjait és lemondóan pillantott körbe. Nem tudta mit tegyen, én meg hiába akartam neki segíteni, semmire sem jutott volna.

- Mit mondott?

- Hogy kérdezzelek ki és tudjak meg többet - sóhajtott fel. - Miért vagy ilyen felelőtlen? - huppant le az ágyam szélére, majd tenyerébe temette arcát. - Felfelé ívelt a karriered, most lehet mindent kezdhetsz elölről - motyogta.

- Nem tudtam, hogy ez lesz - lábadt könnybe a szemem. - Nem akartam! - estem még nagyobb kétségbe, de olyan tehetetlen voltam mint még soha. Nem tudtam mit kéne tennem, hogyan kéne helyesen lereagálnom ezt az egészet. Nem maradt más mint a sírás. Ugyanis nem bírtam már, fájt így látni őt, a menedzserem aki mióta csak teheti velünk van és igyekszik segíteni. Én meg ilyen módon hálálom meg ezt neki. A másik okom Taehyung volt, akiről tudtam, hogy amúgy is eléggé megviselte a barátja viselkedése, nem hiányzott neki még egy ilyen is. A harmadik Jimin, mégis mit gondolhat most? Minek gondolhat engem? Látta egyáltalán? Törődik velem, vagy a csapatával annyit, hogy tudjon erről?