Megtört idol

21 - Reggel

2019.01.23

A kora reggeli órákban fáradtan nyomtam ki a telefonom ébresztőjét, mely felvert pár órás alvásomból. Rég éreztem magam olyan nyúzottnak mint akkor, hiszen alig aludhattam két órát aznap éjjel. Mondom sem kell mennyire szöget ütött a fejembe a tegnapi beszélgetésem Jiminnel. Hajnalig írtam, jegyzeteltem és gondolkodtam. Az összes lehetséges választ papírra vetettem, amik még mindig az ágyam mellett hevertek a szőnyegen.

Egy apró nyögés után, a szemeim dörzsölve rugdaltam arrébb a földön heverő fecniket és tápászkodtam fel nagy nehezen a pihe-puha ágyamból. Apró, bizonytalan léptekkel csoszogtam el az ajtóig, melyet kitárva azonnal elvakított a kintről beáramló fény, amely a szobám függönyein keresztül nem volt lehetséges. Így immár hunyorogva lépkedtem le a lépcsőn egyenesen az egybenyitott helységbe, mely a korai óráknak köszönhetően teljesen üres volt. Kivéve a konyhát. Ahol BoMi fáradhatatlanul mesterkedett valamiben.

- Mm - mormogtam neki mindenféle köszönés helyett, majd huppantam le az egyik bárszékre.

- Neked is jó reggelt! - kacag fel halkan. - Mennyit aludtál? - húzta el a gázról az ételt, majd elzárva azt, fordult felém. Csípőjét nekidöntötte a pultnak, még karjait mellkasa előtt keresztezte. Szemeivel pedig folyamatosan fürkészett.

- Pár órácskát talán? - dőltem előre, fejem ráhajtva a márványlapra.

- A tegnapi kis incidens miatt? - kérdezett újat. 

- Hm - helyeseltem. - Összezavart és idegesít a tudatlanság - mormogtam, továbbra is a tárgyon tartva arcom, s szemeim lehunyva pihentem még egy kicsit.

- Beszélned kéne vele - tanácsolta.

- Esélytelen - nyögtem fel, belegondolva a szituációba. Jimin és én, képtelenek vagyunk kettesben beszélgetni. Ő előveszi a bunkó, beszólogatós énjét, én pedig ideges leszek rá és lehordom. - Nem akarok jobban belekerülni ismét ebbe a körforgásba. Nem akarok a közelében lenni - motyogtam.

- Én nem akarlak elszomorítani - vett egy nagy levegőt - de már benne vagy. És nem hiszem, hogy egyhamar kikerülsz belőle. A tegnapit hallva pedig, Taehyung és a többiek is igyekszenek minél jobban belevonni.

- De én nem akarom! - Emeltem meg nagy nehezen a fejem, és immár a kezemen támaszkodva szenteltem minden figyelmem a lánynak.

- Ez már nem akarás kérdése - rázta meg a fejét. - Vagy megszakítasz velük ismét minden kapcsolatot, vagy folytatod ezt a körforgást. Ezek után képes lennél elkerülni őket?

- Nem - sóhajtottam fel. - Tae az egy nagyon jó barátom, képtelen lennék ezek után cserben hagyni őt - közöltem az igazságot. A férfi ismét - akárcsak régen - nagyon közel került a szívemhez, ha akarnám sem tudnám ignorálni őt. Sem a többieket, akik a jelenlegi helyzetben is képesek emberként tekinteni rám, ráadásul még meg is kértek segítőként.

- Akkor csak egy megoldás maradt - von vállat, majd fordul el tőlem és lépdel egyenesen a szekrényhez, melyben a tányérokat tároljuk, levesz kettőt, s visszafordulva felém lerakja az egyik elém, a másikat meg a mellettem lévő helyhez, majd két pár pálcikát előhalászva a fiókból nyújtja át nekem. Az edényt pedig áthelyezi elénk és leült végre a mellettem pihenő bárszékre.

- Holnap nem megyek sehová, nem kell majd ilyen korán felkelned és főznöd - nyúltam a merőkanálért és szedrem a tányéromba, majd puszta illemből neki is és már enni is kezdtünk.

- Örülök - mosolyodott el felém nézve tányérjából. Ujjai közt szorosan tartotta a fém evőeszközt, majd felém bökött vele. - Remélem már Yong is el tudja intézni, hogy ne legyen ennyi dolgod. Közeleg a visszatérésünk, ideje lenne jobban bekapcsolódnod. Ráadásul azért se haragudnék ha pár nap szabadságod lenne - mondta, majd a tányérjához vezetve evőeszközét kapott be egy újabb falatott.

- Hm - biccentettem. - De dolgoznom kell, nem pihenhetek - közöltem, majd egy nagyobb adagot a számba tömve fordultam felé. - Most sem Yong miatt volt ennyi dolgom, hanem a pletykák miatt - emeltem a szám elé a kezem.

- Lehet, de egyikünk se szeretné ha rosszul lennél. Mostanában túlzásba voltak esve a menetrendeddel. De ha nem lesz semmi programod, akkor csak hozzánk kell csatlakozz - nyelte le a falatott. - Javíthatnád a dalokat és szerintem NiNeul és Euna sem haragudnának ha meglátogatnád őket a stúdióban, mindketten rengeteg időt töltenek ott bent. Dae is rettentő sokat ül a szobában a dalokon dolgozva. Arról nem is beszélve, hogy a sorokat is lassan fel kéne osztani a kész dalokon - vázolta fel a jelenlegi álláspontokat, melyeket örömmel hallgattam. Meglepően jól haladtak. Pedig még rengeteg időnk van

- A fő dal?

- Készen van, csak át kéne futnod, ha tetszik már küldjük is tovább a céghez - dicsekedte.

- Hihetetlen, hogy előbb van meg a koreográfiánk két másik dalra, mint erre - nevettem fel halkan, hiszen nem tudtam mennyire hallatszik fel a még alvó társaink szobájába. A legutóbb tanult táncok is két már készen lévő dalra lettek megtervezve és félig-meddig betanulva. A többi még várat magára.

- Meddig forgatjátok a klipet? - váltott témát.

- Szerintem estig - vontam vállat, majd a már üres tányéromra vezettem a tekintetem, melynek tartalmát időközben elfogyasztottam. - Késésben vagyunk. Ma le kell forgatnunk, hogy holnap megvághassák - mondtam. Elvégre is annyira szoros volt az az egy hét amit kaptunk, hogy rendesen össze sem lehetett volna hozni. A képek nyersanyagát még mindig nem kaptunk meg, így - nagy valószínűséggel - ezeknek a szelektálása a mai szünetekben történik meg. Ezeket még retusálják, megszerkesztik, majd a ma este folyamán esélyes, hogy bármelyik napvilágot lát mint Teaser. Saját számításaim szerint külön leszünk nyilvánosságra hozva, így egy-egy nap mindkettőnknek jut, majd a közös. Aztán klip. Körülbelül három nap múlva a nép is láthatja a munkánk. Előre tartok a véleményektől, hiszen nekünk nagyon tetszik, de mégis csak egy hét alatt lett összehozva.

- Akkor számítsunk arra, hogy valamikor az éjjel folyamán esel haza - nyugtázta.

- Valahogy úgy - biccentettem, majd felkapva magam elől és előle is a tányért helyeztem azt a mosogatóba. Megtisztítani ugyan nem volt időm őket, de remélem ezzel is minimálisan segítettem a barátnőm munkáját. - Megyek öltözni. Köszönök mindent! - öleltem meg a hozzám hasonlóan pizsamában tevékenykedő BoMit, majd magára hagyva trappoltam fel az emeletre, hogy elkészülhessek a tíz perc múlva érkező menedzserem fogadására, aki nem egészen hat órára igyekezett elszállítani a forgatásunk helyszínére. A helyszínre, ahol a Bts egyik tagjával való munkám végérvényesen is befejeződik. Ezennel pedig megszüntethetném velük a létező összes kapcsolatot.

Helló mindenki :3

Hogy tetszett ez a kis informatív "töltelék" rész? 🖤

Visszatértem az egy hét kihagyás után. És remélhetőleg, már gőzerővel hajthatunk előre a történetben. Előre előre előre. 🖤