A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

VI./4. fejezet | 🗡️A nagy nap🗡️

Gabrielle meghatottan magához öleli nővérét, és franciául mond neki valamit. Fleur elmosolyodik, és megböki az orrát a fehér liliomcsokorral.

— Merci.

— Sajnálom, Muriel néni már csak ilyen — húzza el a száját Ginny. — Régen minden karácsonyt nálunk töltött, de hála Merlinnek, egyszer vacsora közben megsértődött Fredre és George-ra, mert trágyagránátot robbantottak a széke alatt...

— Tipikus ikrek — kuncogok.

— Hát, igen, gondolhatod — mosolyodik el a Weasley-lány. — Apa szerint Muriel néni ki is húzta őket a végrendeletéből, de persze, mit érdekli ez őket? Szerintem már most gazdagabbak, mint az egész család együttvéve...

— Kedvelem Fhredet és Zsorzsot — bólogat széles mosollyal a francia lány. — Jószivü és vhices fiúk.

— Absolu! — nevetgél Monsieur Delacour. — Készen állnák, 'ölgyeim? — pillant körbe a társaságon.

Mindenki bőszen bólogat. Fleur nagy levegőt vesz és kifújja.

— Mehetünk.

Az udvar felé vesszük az irányt, és megállunk a hatalmas fehér sátor bejáratánál. Amikor felcsendül az ünnepi zene, Ginny és Gabrielle vonulnak be először, mögöttük Hermione és én.

A helyiségben ülő fiúknak tátva marad a szája. Rákacsintok Dracóra, és miután elfoglaljuk a helyünket, várakozóan nézünk a bejárat irányába.

Amikor édesapjával karöltve megjelenik a menyasszony, mindenkinek eláll a szava. Fleurből csak úgy sugárzik a szépség, ami ezen a napon nemhogy elszürkítené a körülötte lévőket — épp ellenkezőleg, mindenkit gyönyörűvé tesz. Amikor Bill mellé ér, és egymásra mosolyognak, az egész násznép elolvad. Ők ketten valóságos álompár.

A szertartás vezetője megköszörüli a torkát. Döbbenten konstatálom, hogy ugyanaz az alacsony, bozontos hajú varázsló, aki Dumbledore temetési beszédét is tartotta.

— Hölgyeim és uraim, azért gyűltünk ma össze, hogy megünnepeljük két hű szív frigyét...

Az első sorban ülő horgas orrú, táskás szemű öregasszony, akinek tollas, rózsaszín süveg díszeleg a fején, hangosan suttogva megszólal.

— Hát igen, tudtam én, hogy kell ide a diadémom.

Ginnyre sandítok. Legjobb barátnőm a szemét forgatja.

— Hármat találhatsz... — dörmögi.

— Muriel néni? — tippelek fojtott hangon.

— Zseni vagy — kuncogja el magát.

Igyekszünk megregulázni az arcizmainkat, és a szertartásvezetőre figyelni.

— Akarod-e, William Arthur, feleségedül a jelenlévő Fleur Isabelle-t...

Mrs. Weasley és Madam Delacour a szemüket törölgetik, a hátsó sorból felharsanó trombitaszerű orrfújás pedig arra enged következtetni, hogy Hagridot is meghatotta a jelenet. Hermione és Gabrielle is a könnyeikkel küszködnek — Ginny és én ellenben erősek maradunk és nem sírunk.

— ...akkor e perctől férj és feleség vagytok.

A szertartásvezető Bill és Fleur fölé tartja a pálcáját, és miközben elcsattan az első hitvesi csók, az ifjú pár alakját ezüst csillagok százai veszik körül.

Mindenki tapsol — Fred és George még füttyögnek is. A ceremóniamester megkéri a násznépet, hogy álljanak fel a helyükről, és néhány pálcaintéssel átrendezi az egész helyet.