A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

VI./3. fejezet | 🗡️Ajándék rejtélynek ne nézd a fogát...🗡️

Scrimgeour megköszörüli a torkát.

— Bizonyára mondanom sem kell, hogy Albus Dumbledore végakarata miatt jöttem.

Harryékkel döbbenten nézünk egymásra. Ugyanaz jár a fejünkben: Dumbledore írt végrendeletet? És nekünk mi közünk van ehhez?

— Úgy látom, meglepődtetek. Ezek szerint nem is tudtatok róla, hogy Dumbledore a végrendeletébe foglalt titeket?

— Mi-mind a négyünket? — ámul Ron. — Engem meg Hermionét is?

— Úgy van. Mind...

— Dumbledore több mint egy hónapja halt meg — vág közbe Harry. — Miért csak most kapjuk meg, amit ránk hagyott?

— Ez nem is kérdés! Megvizsgálták a hagyatékot! — Hermione vádlón mered a miniszterre. — Nem lett volna joguk hozzá!

— Jogom volt hozzá — válaszolja rezzenéstelenül a miniszter. — Az indokolt vagyontárgyelkobzásról szóló rendelet lehetővé teszi hagyatékok lefoglalását abban az esetben, ha...

— Az a rendelet arra szolgál, hogy meg lehessen akadályozni a sötét varázstárgyak örökítését! És a minisztériumnak előbb bizonyítania kell, hogy az elhunyt vagyontárgyai illegálisak, csak azután kobozhatja el őket! Talán azt hitte, Dumbledore valami elátkozott dolgot akar ránk hagyni!?

— Granger kisasszony nyilván a varázsjog területén kíván majd tevékenykedni — feleli apró főhajtással a miniszter.

— Szó sincs róla! Olyan munkát keresek majd, aminek haszna is van!

Ron nem bírja megállni, hogy el ne nevesse magát. Büszkén megszorítja barátnője kezét, akinek kissé megenyhül eddigi feszült tartása.

— És most miért döntöttek úgy, hogy kiadják az örökségünket? — kérdezi gúnyosan Harry. — Nem találtak ürügyet rá, hogy megtartsák?

— Nem, egyszerűen lejárt a harmincegy nap — adja meg a választ Hermione. — Annál tovább csak olyan tárgyakat tarthatnak vissza, amelyekről bebizonyosodott, hogy veszélyesek.

Scrimgeour figyelmen kívül hagyja a lány megjegyzését, és a mellette ülő fiúhoz intézi szavait.

— Állítanád-e, Ronald, hogy szoros személyes kapcsolat fűzött Dumbledore-hoz?

— Engem? — hökken meg Ron. — Nem... nem mondanám... Harry és Di voltak azok, akik...

Hermione figyelmeztetően a lábára tapos, de sajnos már késő — a miniszter megtudta, amit akart.

— Ha nem fűzött szoros személyes kapcsolat Dumbledore-hoz, mivel magyarázod, hogy szerepel a neved a végrendeletében? Feltűnően kevés magánszemélyről tesz említést. Jószerével az egész vagyonát — a magánkönyvtárát, a mágikus tárgyait egyéb ingóságokkal egyetemben — a Roxfortra hagyta. Véleményed szerint téged miért tett személyes örökösévé?

— Már megbocsásson — vágok közbe —, de az esetek többségében senkinek nem volt világos, Dumbledore mit miért tesz. A kora legnagyobb varázslója volt, egy ilyen zseniális koponya észjárását pedig nem könnyű követni. Az ő dolga, hogy mit miért hagyott éppen ránk. Nyilván jó oka volt rá.

— Nem téged kérdeztelek — néz rám fagyosan a miniszter.

— Attól még hallja a hangomat — vonok vállat. — Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor szembe kell néznünk a kellemetlen igazsággal — akár tetszik, akár nem.