A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

V./19. fejezet | 💚Piton, a nap hőse?💚

— Mintha az nekünk bármikor sikerült volna... — szúrja közbe halkan Draco, mire figyelmeztetőleg bokán rúgom.

— ...és ebbe beletartozik az is, hogy szeretnénk nyugodtan reggelizni — folytatom. — Köszönjük az ajánlatot, de kérlek, ne zargass ezzel sem most, sem máskor.

— Oh — szontyolodik el a kamerás fiú. — Akkor, ezek szerint nincs kép?

— Nincs — rázom a fejem. — Ne haragudj, Colin.

— Semmi vész, számítottam erre — vallja be. — Viszlát később, Di, bájitaltanon találkozunk! — int búcsút. — Szia, Draco.

A barátom újfent biccent.

— Még valami, Di — fordul vissza Colin. — Ha esetleg szeretnél betársulni fotósnak az újsághoz, örömmel várunk. Nem is zavarok tovább, jó étvágyat mindkettőtöknek!

— Az lesz csak a szép a Roxfort történelmében, ha Luna Lovegood, Eleanor Adlard és Colin Creevey iskolaújságot indítanak... — csóválja a fejét hitetlenkedve Draco, amikor a hiperaktív griffendéles fiú elszelel.

— Egyáltalán, hogy jut eszükbe, hogy Dumbledore engedélyezi? — ráncolom a szemöldököm. — Őket hármójukat ismerve gyakorlatilag egy pletykalap lenne az egész.

— Imádkozzunk, hogy a professzor megvétózza, máskülönben kezdhetünk félni — neveti el magát a fiú. — Csoda, hogy a drámák és a balhék eddig elkerültek bennünket. Kicsit fura, nem? Számítottam epés megjegyzésekre, támadásokra, meg ilyesmikre, de idáig...

— Másodszorra szólod el magad, és még nincs kilenc óra. Érkezik az egyes számú Mr. Balhé és Miss Dráma... — bökök a fejemmel az ajtó fejé.

A nagyterembe Cormac McLaggen lép, oldalán Pansy Parkinsonnal. A lány olyan szorosan simul partneréhez, hogy azt hihetné az ember, összeragasztották őket Magifixszel. McLaggen a Mardekár asztalához kíséri Pansyt, majd undorítóan nyálas csókot váltanak. Összenézünk Dracóval, és mindketten öklendezést tettetünk.

A jelenetet Piton professzor szakítja félbe, aki azonnal ott terem a háza asztalánál, hogy szétválassza az illetlenkedőket.

— Miss Parkinson, Mr. McLaggen, ha eddig nem lett volna világos maguk számára az iskola házirendje, akkor most tájékoztatom önöket, hogy a Roxfort nyilvános területein nem toleráljuk a tömeg előtti ilyen szintű... nyíltságot. Holnap este nyolc órakor jelentkezzenek nálam büntetőmunkán. Hozzanak magukkal pennát és pergament — addig is, gyakorolhatják, hogyan kell leírni a „Féken tartom a hormonjaimat, és redukálom az intim pillanataimat nyilvánosság előtt." mondatot.

Pansy és Cormac felháborodva néznek rá.

— Persze, egyeseknek bezzeg mindent szabad! — fújtat a lány. — Dursley és Malfoy is smároltak a kviddicspályán, mégsem kaptak érte semmit!

— Pansynek igaza van, tanár úr. — Cormac szemtelenkedve átkarolja barátnője derekát. — Korábban, amikor Dursley-vel, nos... belefeledkeztünk egymásba a folyosón — vet rám sokatmondó pillantást, mire Draco keze ökölbe szorul —, ránk szólt néhány tanár, azonban amikor Malfoyjal csinálta ugyanezt a kviddicspályán, senkinek egy rossz szava nem volt, holott egy meccsen sokkal nagyobb a nyilvánosság.

— Azok más körülmények voltak — feleli szenvtelen hangon Piton. — Beláthatják, hogy a szurkolótábor a meccs végén fel volt bolydulva, hatalmas káosz uralkodott, sokan nem is figyelték Dursley-t és Malfoyt, amíg Eleanor Adlard észre nem vette és közölte a hangosbemondón — forgatja a szemét. — Ezenkívül a kviddicsmeccs tanítási időn kívül zajlott, valamint nem a kastély falain belül, Malfoy és Dursley pedig szemmel láthatóan nem szándékosan rendeztek jelenetet, és főleg nem a nagyteremben, étkezési időben.