IV./11. fejezet | 🔮Parkinson-kór és Corner-szindróma🔮

Comenzar desde el principio
                                    

— Bocs — húzom be a nyakam, még mindig nevetve.

Ezután végre tényleg a patrónus-bűbájt gyakoroljuk. Neville brutális átalakuláson megy keresztül az utóbbi időben, ami kicsit riasztó is. Jobban igyekszik, mint az összes DS-tag együttvéve, és többet fejlődött, mint bárki más. Látom az elméjében, hogy bosszút akar állni Bellatrix Lestrange-en, a szülei megnyomorítóján. Az eset az újságban is szerepelt, így most már mindenki tud róla. Megértem az érzéseit. Engem is hasonló hajt az undok Pettigrew-val szemben.

Neville-nek sajnos a patrónus-bűbáj még nem igazán akar sikerülni — talán épp azért, mert nincsenek elég erős boldog emlékei szegénynek. Problémájával nincs egyedül, a társaság nagy részének csak ezüstös ködfelhő tör elő a pálcájából.

Vannak persze olyanok is, akiknek néhány kemény próbálkozás után sikerül. Mosolyogva nézem Hermione ezüstös vidráját, Luna nyusziját és Ginny lovát. Fred egy hiénát, George egy prérikutyát idéz meg, Ernie Macmillian pedig egy vadkant. Zacharias Smith patrónusa galamb, Chóé hattyú, Madé csincsilla, Ellie-é pedig róka. Kirstnek és Beth-nek egyelőre még nem sikerül a varázslat.

Én egy darabig szenvedek a megidézéssel. Végül a Harryvel kapcsolatos vidám gyerekkori emlékeim győzedelmeskednek. A pálcám hegyéből teljes pompájában kiröppen egy sárkány. Nem is akármilyen — magyar mennydörgő. A lény átrepüli a termet, és manőverezik a levegőben. Többen felkiáltanak, egyesek még a fejüket is behúzzák.

Büszkén nézem a sárkányomat, ám a mosoly tüstént az arcomra fagy, amikor megpillantok egy másikat. Magyar mennydörgő, akárcsak az enyém. A két ezüstös sárkány üvöltéssel üdvözli egymást, és vidám játékba kezdenek. Tátott szájjal bámulok a patrónus tulajdonosára, Draco Malfoyra. A fiú felemelt pálcával áll a helyén, és látszólag éppúgy meg van lepődve, mint mindenki más.

 A fiú felemelt pálcával áll a helyén, és látszólag éppúgy meg van lepődve, mint mindenki más

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

A napokban megjelenik a cikk, amit Luna apja készített Harryvel. Ígéretemhez híven lebonyolítottuk az interjút, természetesen Chloe segítségével. Harry mindent elmond a cikkben Voldemort visszatéréséről.

A látogatás Lunáéknál még most is kellemes emlékeket idéz bennem, dacára annak, hogy a házuk és az apja is meglehetősen fura. De hát, a hollóhátas barátnőm körül már megszokhattuk a különös tényezőket.

Az interjú megjelenését követően természetesen elszabadul a pokol. Luna boldogan meséli, hogy utánnyomtatást kell kérni az újságból, mert mindenki azt olvassa. A Hírverő ominózus cikke természetesen a tanári karhoz is eljut. A többségük boldog, de Umbridge büntetőfeladatot és pontlevonást ad Harrynek, mert „hazugságokat terjeszt", és mert nem hajlandó elárulni, mikor és hogyan adott interjút Luna apjának, Xenophilius Lovegoodnak. Apropó, Luna... Umbridge őt sem kíméli, ami a pontlevonást illeti, de a lányt ez egyáltalán nem zavarja.

A főinspektor továbbá rendeleteket hoz arról, hogy a tanárok csak olyasmivel kapcsolatban értekezhetnek a diákokkal, ami a tananyaghoz kötődik, valamint hogy a Hírverő birtoklása eltanácsolás terhe mellett tilos. Ezzel azonban csak azt éri el, hogy az is elolvassa a magazint, aki eddig esetleg nem tette volna. A diákok természetesen leleményesek, és megbűvölik a lapokat, hogy illetéktelen személyek ne láthassák a tartalmukat.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionDonde viven las historias. Descúbrelo ahora