IV./3. fejezet | 🔮Az emlékek súlya🔮

Zacznij od początku
                                    

A vörös hajú lány kisétál a háromlábú székhez, és a fejébe húzza a Teszlek Süveget. Az gondolkozik egy ideig, majd végül elkiáltja magát.

— GRIFFENDÉL!

Piton csalódottan néz utána. A lány vet rá egy szomorkás pillantást, majd újdonsült háza asztalához sétál.

— Piton, Perselus!

— MARDEKÁR!

Ismét vált a kép. A helyszín még mindig a nagyterem, ám ezúttal a házak asztalai helyett egyszemélyes padok sorakoznak a teremben. A diákok vizsgát írnak — a lapjaikról leolvasom, hogy sötét varázslatok kivédése RBF-et. Miután vége van, a fiatal Piton még akkor is a kérdéseket tartalmazó feladatlapot olvasgatja. Kisétál a parkba, és letelepedik egy bokor tövébe. Mikor a lap végére ér, feláll, és továbbindul a pázsiton, ám ekkor megjelenik két fiatalabb fiú, és beleköt.

Eltátom a számat, ugyanis felismerem bennük Harry apját, Jamest, valamint a fiatal Siriust. A két fiú átkokat szór Pitonra, aki fenyegetőzéssel felel. A kötekedés nyilvános megaláztatássá fajul, ám ekkor egy lány hangja harsan.

— Hagyjátok békén!

— Á, Evans — pillant James a vörös hajúra.

A lány mandulavágású zöld szeme szikrákat szór.

— Hagyjátok békén! Mit ártott nektek?

James elgondolkozik.

— Vele, tudod, az a gond, hogy él... — közli végül.

Többen nevetnek, ám a lány nem tartja viccesnek a megjegyzést.

— Humorosnak tartod magad, Potter? — teszi csípőre a kezét. — Pedig tudod, mi vagy? Egy beképzelt, öntelt, undok, szadista alak! Szállj le Pitonról!

— Rendben, ha megígéred, hogy randizol velem — vágja rá a fiú. — Áll az alku? Ígérj meg egy randit, és akkor Pipogyi többé nem látja a pálcámat.

— Előbb fogok az óriáspolippal randizni, mint veled.

— Ez nem jött össze, Ágas — állapítja meg Sirius. — Hé! — pillant Pitonra.

A fiú közben visszaszerezte a pálcáját, és egy varázslattal most csúnya vágást ejt Harry apjának arcán. James villámgyorsan reagál, és egy bűbájjal fejjel lefelé fordítja Pitont.

A közönségként összegyűlt diáksereg tagjai a hasukat fogva kacagnak. Dühbe gurulok, amikor kiszúrom közöttük Féregfarkot. Azt is látom viszont, hogy a fiatal Remus nem nevet — viszont nem is avatkozik közbe. A vörös hajú lány annál inkább.

— Tedd le, Potter!

— Kérésed parancs — sóhajt James, így Piton rövidesen a földön landol.

— Petrificus totalus! — szegezi rá a pálcáját Sirius.

— Szálljatok le róla! — kiabálja a lány, és ő is pálcát ránt.

— Hagyd ezt, Evans — mondja James. — Nem akarok rontást küldeni rád.

— Akkor vedd le róla az átkot!

— Tessék, parancsolj — tesz eleget a kérésnek a fiú. — Nagy szerencséd, hogy Evans itt van, Pipogyusz — szól a földön heverő fiúhoz.

— Nem szorulok rá a mocskos sárvérűre! — fröcsögi Piton.

A lány megütközve néz rá.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz