A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

III./17. fejezet | 🏆A Tusa tragédiája🏆

— Hát persze! — lelkendezem. — Nagyon szívesen.

Ekkor észreveszem, hogy Harry lép a helyiségbe, és tanácstalanul néz körbe.

— Bocsássanak meg — szabadkozom Daviséknek —, de vár az unokatestvérem.

Otthagyom őket, és a saját rokonomhoz sietek.

— Harry! — rohanom le.

— Di! — ölel meg. — De örülök neked! Sejtettem, hogy ha valaki eljön a családból, az csakis te lehetsz. Ó, és Chloe, hát te is itt vagy! — örvendezik.

— Hoztam két meglepetésvendéget is — kacsintok.

Harry ekkor veszi észre Remust és Tonksot.

— Lupin professzor! — esik le az álla.

— Szervusz, Harry — fog kezet vele az egykori sötét varázslatok kivédése tanárunk. — Örülök, hogy látlak. Eljöttünk megnézni téged — remélem, nem bánod.

— Dehogy bánom! — feleli kábán Harry. — Sőt, nagyon örülök, hogy jöttek.

— Helló, Harry — int Tonks, akinek a haja most éppen sötétkék színben pompázik. — A nevem Nymphadora Tonks, de szólíts csak Tonksnak. Auror vagyok a mágiaügyi minisztériumban, de az idei tanévben Di-ra vigyáztam Remusszal.

— Di sokat mesélt önről a...

— Tegezz csak — legyint a nő. — Nem vagyok még olyan öreg, mint Remus.

— Hé! — méltatlankodik a férfi, mire a nő csak pajkos hunyorgással felel. A vérfarkas hitetlenkedve rázza a fejét.

— Szóval, Di sokat mesélt rólad a leveleiben — korrigál Harry. — Azt is írta, hogy metamorfmágus vagy. Tényleg változtatni tudod a külsődet?

— Bizonyos mértékben — feleli Tonks, majd behunyja a szemét, és lila színűre változtatja a haját.

— Hűha! — ámul Harry. — És milyen aurornak lenni?

— Nem egyszerű, de nagyon szép hivatás.

— Gondolkozom ezen a pályán — vallja be Harry. — Mordon professzor szerint alkalmas lennék rá.

— Nos, ha ő így látja, akkor én is támogatom — mosolyog a nő. — Rémszem volt a mesterem az aurorképzőn. De jó lesz ma újra találkozni vele!

Remus, Tonks, Harry és én körbejárjuk a kastélyt. Ebédre visszatérünk a nagyterembe. A helyiségbe lépve megtorpanok.

— Most melyik asztalhoz üljek? — sopánkodom. Be kell valljam, kicsit skizofrén állapot. Elvégre Remus és Tonks biztos Harryhez ülnek. Én mardekáros vagyok, de most elvileg csak vendégként jöttem ide, hiszen idén az Ilvermornyban tanulok.

— Megértem a habozásod — néz rám együttérzően Tonks. — Világéletemben a Hugrabug asztalánál ültem.

— Hugrabugos voltál? — képedek el. — Ezt eddig még nem is mondtad.

— Mindig tartogatok meglepetéseket — neveti el magát.

— Tudjátok mit? Üljünk a Hollóhát asztalához — határozok. — Így a legdiplomatikusabb.

— Bölcs döntés — mosolyog rám Remus.

A hollóhátasok és a beauxbatonsosok eléggé meglepődnek, amikor letelepedünk közéjük, de nem mernek szólni semmit. Fleur Delacour csak mosolyog, Luna pedig lelkesen mellém csusszan.