A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

II./13. fejezet | 🐾Az időnyerős mentőalakulat🐾

Több szó nem esik köztünk a hátralévő úton, mindenki a gondolataiba mélyed. Végre kiverekedjük magunkat az alagútból, és a parkba kerülünk. Koromsötét van, alig látunk valamit — csak néhány kastélyablak világítása ad némi fényt.

— Egy rossz mozdulat, és véged, Peter — szegezi Pettigrew mellkasára a pálcáját Lupin.

A felhők mögül hirtelen előbukkan a telihold. A sötét varázslatok kivédése tanárunkra nézek, aki megdermed, és néhány másodperc elteltével remegés fut végig a testén.

— Uramisten! — sikít fel Hermione. — Nem itta meg az esti bájitalát! Ránk fog támadni!

— Fussatok el — suttogja Sirius. — Gyerünk, szaladjatok!

Harry megindul a Pettigrew-hoz bilincselt Ron felé, hogy segítsen neki, de Sirius visszatartja.

— Őt bízd rám — ROHANJ!

Ebben a pillanatban Lupin hörögni kezd. A feje nyúlni kezd, a testfelépítése átalakul. Kezei és lábai karmos mancsokká formálódnak, bőrén sűrű szőr nő.

Ezzel egyidőben ragyogni kezdek. A homlokomon minden eddiginél fényesebben világít a ciklámen rombusz, bőrömön élesebben rajzolódik ki a mustársárga pikkelymintázat, mint valaha. Szemeim vakító, türkizkék színnel fénylenek, akár egy-egy reflektor. Néhány pillanatra elvakítják a vérfarkast.

Látom, hogy Sirius döbbenten néz rám, majd mikor felocsúdik, átalakul kutyává, és Lupinra veti magát. Eközben Pettigrew megszerzi a férfi elejtett pálcáját, és egy varázslattal ártalmatlanná teszi Ront. Egy másik bűbájjal a levegőbe repíti Csámpást, aki jó néhány méterrel odébb landol a fűben. Még szerencse, hogy macska lévén a talpára esik.

— Capitulatus! — kiáltja Harry, mire a férfi kezéből kiröppen a pálca. — Ne mozduljon, Pettigrew!

A férfi azonban egy szempillantás alatt patkánnyá alakul, és eliszkol a sötétben.

— Chloe, menj utána! — zengem félig emberi nyelven, félig párszaszóul. A viperám szó nélkül engedelmeskedik.

Közelebb lépek az egymást marcangoló Siriushoz és Lupinhoz. Utóbbi rémülten hátrahőköl a jelenlétemtől, majd hátat fordít, és vonyítva a Tiltott Rengetegbe veti magát. A ragyogásom megszűnik, és kimerülten a földre roskadok.

— Sirius — kiáltja Harry —, Pettigrew átalakult és megszökött!

— Utána küldtem Chloét. Arra mentek — mutatok a helyes irányra.

Az animágusnak több se kell — a patkány és a vipera nyomába ered. Hermione és Harry aggódva hajolnak Ron fölé.

— Mit csinált vele Pettigrew? — szörnyülködik a lány.

— Fogalmam sincs — rázza a fejét az unokatestvérem.

A vörös hajú fiú mellé kúszom. Rövid vizsgálódás utám megállapítom, hogy lélegzik, és van pulzusa. Harry barátjára, majd az ájult Pitonra pillant.

— Felvisszük őket a kastélyba, és keresünk egy tanárt. Talpra tudsz állni, Di?

— Azt hiszem...

Néhány próbálkozás után sikerül feltápászkodnom a földről.

— Gyerünk... — int Harry, és felnyalábolja Ront.

Hermione és én Piton felé indulunk, ám ekkor panaszos nyüszítés hasít a levegőbe.

— Kutyahang — torpan meg Hermione.