A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

II./10. fejezet | 🐾Tiszta lappal🐾

— Dehogy felejtettem el! — méltatlankodok.

— Mellesleg, te magad mondtad Harrynek, hogy egyszál magában esélye se lenne Black ellen.

— Tudom, de nekem ott van az a furcsa, világító képességem, ami mindig megsokszorozza az erőmet.

— Hogy aztán jól ki is merítsen...

— Nem az a lényeg! Nézd... elüldöztem már egy baziliszkuszt, sőt, végeztem egy dementorral is. Életveszélyben általában aktiválódott ez a képességem. Miért pont most fuccsolna be? Mellesleg Csámpás megbízik Blackben, és Hermione macskájára senki sem mondhatja, hogy buta állat.

— Mindenképp be akarsz menni abba az erdőbe, igaz? — sóhajt.

— Igen — bólintok elszántan. — Értsd meg, Chloe, beleőrülök a találgatásba! Ha valaki előbb találkozik Blackkel, és elfogják, megkapja a dementorcsókot, én pedig többé nem kérdezhetek tőle semmit. Nem tudok kételyek között élni!

— Jó — morogja. — De magunkkal visszük a seprűdet, hogy el tudj repülni, ha baj van, és a képességed cserben hagyna.

— Visszük? — kerekedik el a szemem.

— Természetesen veled megyek. Nem hagyom, hogy egyedül csinálj hülyeséget.

— Ezért inkább együtt csinálunk azt — vigyorodok el. — Remek terv.

— De csak egy feltétellel megyek bele — közli. — Ha tényleg ez az utad.

— Na, és azt honnan tudjuk meg?

— Eszedbe jutott már, hogy semmi szükség macskák követésére, ha van egy párszaszó pálcád?

— Tényleg — csapok a homlokomra. — Gondolod, hogy megmutatja az utat Sirius Blackhez?

— A Titkok Kamrájába meg a pókok fészkéhez is elvezetett — emlékeztet Chloe.

— De az más, akkor épp a segítségemre volt szükség az adott helyen.

— Talán most is van — véli. — Ha igen, a pálcád megmutatja.

— Kipróbálom! — húzom elő a talárom zsebéből.

— Hülyéskedsz? Fényes nappal van! Azt akarod, hogy mindenki meglássa a kastélyt átszelő arany fénycsíkot, és rábukkanjanak Blackre?

— Igazad van — kapok észbe. — Akkor majd ma este megyünk.

— Én inkább a holnap a hajnal mellett vagyok — morogja. — Nem jó program az éj leple alatt tömeggyilkosokkal találkozgatni.

— Mert hajnalban sokkal jobb... — gúnyolódok. — Ha akkor megyünk, kevesebbet tudok aludni tanítás előtt. Hogy fogok utána ébren maradni? Holnap még animágiaórám is lesz.

— Így jár, aki bűnözőkkel ismerkedik...

— Rendben, legyen hajnal — egyezek bele.

— Egyáltalán, biztos vagy benne, hogy Black a Tiltott Rengetegben van?

— Hol máshol lenne? A kastélyból nem szökhetett csak úgy ki, hiszen ott vannak a dementorok — érvelek.