II./1. fejezet | 🐾A szökött fegyenc🐾

Start from the beginning
                                    

Kiharcolom, hogy éjszakára azért kimehessen vadászni. A szüleim Harry hóbaglyának, Hedvignek is engedélyezik ezt (máskülönben a madár fertelmes ricsajt csapna), de így is gyomorgörccsel gondolnak arra, hogy mi lesz, ha egyszer valamelyikünk állatát meglátják a szomszédok.

És még nem is sejtik, hogy az unokatestvéremmel a vakáció kezdetén visszalopkodtuk a tancuccaink egy részét — ugyanis, amint átléptük a küszöböt, apám elvette tőlünk minden iskolai felszerelésünket. A varázspálca hiánya nem is okozna gondot (nyáron nem szabad használnunk), de Harryvel mindketten rengeteg írásbeli házit kaptunk — a tanárok még a szünidőre sem kímélnek —, és valamikor meg kell csinálnunk őket. Így amikor apám, anyám és Dudley kimentek a kertbe megcsodálni az új céges autónkat, Harry egy tűvel kinyitotta a lépcső alatti gardróbot, és kimenekítettük a legfontosabb holmijainkat.

Most a szobáinkban kuksolnak, és néha titokban tanulunk belőlük — jobb híján éjjelente, amikor a családunk többi tagja alszik. Szerencsére a levelezéseimet is tudom intézni, mivel Harry megengedi, hogy használjam Hedviget.

Leginkább Ginnyvel írogatunk egymásnak — legjobb barátnőm már kiheverte az előző évi traumát, és remekül érzi magát testvérei körében. A családjukkal megnyerték a varázslók legnépszerűbb újságja, a Reggeli Próféta idei Nagy Galleon nyereménysorsolásának fődíját. A pénz nagy részét egyiptomi utazásra költik — jelenleg is ott tartózkodnak. A Weasley-gyerekek legidősebb bátyja, Bill ugyanis átoktörőként dolgozik az országban, a Gringotts varázslóbank alkalmazottjaként.

Nemrég meg is jelent róluk egy cikk a Reggeli Prófétában (az újságot egy ideje rendelem magamnak, mert jó tudni, mi folyik a varázsvilágban), amin egy fénykép is látható. A fotón az egész család jelen van — még a másodszülött testvér, Charlie is, aki egyébként Romániában dolgozik, méghozzá sárkányokkal. Ezenkívül Ron házipatkánya, Makesz is a képen virít.

Apropó, Ron... végre sikerült szereznie egy új varázspálcát. Remélem, erre már jobban vigyáz, és nem keveredik vele a fúriafűz közelébe. Ginny pedig elújságolja azt is, hogy Percy — aki idén lesz végzős a Roxfortban —, iskolaelső lett. A srác önelégült mosollyal húzza ki magát a fényképen.

A család csak a tanév kezdete előtt egy héttel ér haza, így sajnos nem tudnak vendégül látni bennünket, ahogy eredetileg tervezték. Ginnyvel viszont megbeszéljük, hogy a londoni bevásárlás alkalmával jó lenne, ha találkoznánk. Rengeteg dolgot kell megtárgyalnunk.

Az iskolai szobatársaimmal is váltok néhány levelet. Beth remekül érzi magát Ausztriában, ahová a családjával utaztak a nyárra. Kirsték Franciaországot látogatták meg — állítása szerint nagyon szép az Eiffel-torony. Ellie azt írta, otthon tölti a szünetet, de nagyon jól elvan, imád kijárni a faluja főterére, padokon ücsörögni, limonádét szürcsölgetni, és figyelni az embereket. Mad pedig izgatottan számolt be arról, hogy a szüleitől kiskutyát kapott ajándékba, méghozzá pulit — elvileg ez egy őshonos magyar fajta. Barátnőm még egy mozgó fényképet is küldött róla. Olyan, mintha az egész kutya egy fekete kis szőrpamacs lenne. Imádnivaló.

Ha már a legjobb barátnőm, Ginny említésre került, nem maradhat ki a legjobb barátom sem. Lyonel — aki nyár elején töltötte a tizenhatodik életévét —, számos levelet küld nekem. Az egyikben beszámol arról, hogy a családjával a Földközi-tengerhez mentek nyaralni, de a nővérével már megint mindenen összekaptak, így az egész utazást veszekedés kísérte végig. Legutóbb azt írta, hogy szerencsére már hazaértek, és senki sem sérült meg.

Harry születésnapjának hajnalán csörömpölésre ébredek. Azonnal kiugrom az ágyból, és magamhoz veszem a varázspálcámat — ezt szintén sikerült kimenekítenem a lépcső alatti gardróbból. Igaz, a kiskorúak bűbájgyakorlásának törvénye alapján itthon nem szabad varázsolnom, vészhelyzetben viszont megengedett. Mi van, ha éppenséggel ez egy vészhelyzet? Felidézem a különféle átkokkal szembeni ellenvarázslatokat, amiket tavaly Lyonellel a gyakorlásaink alkalmával tanultam.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now