A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

I./10. fejezet | 🐍Zsákbamacska Százfűlé🐍

— Mi a baj? — huppan le mellém Lyonel.

— Miből gondolod, hogy bajom van?

— Az arcodra van írva a világfájdalom.

Elpanaszolom neki a bánatomat.

— Miért nem szóltál előbb? Két napja volt roxmortsi kimenőnk, meg tudtam volna venni mindent, amire szükséged van.

— Hogy az a...! — csapok a fejemre.

Harmadéves koruktól a roxfortosok bizonyos napokon ellátogathatnak Roxmortsba. Ez nekem miért nem jutott eszembe korábban? Most már nincs mit tennem. Senki nem mehet le a faluba, ha nincs engedélyezve. A bejáratot figyelik, és a faluban is meglátnának. Hacsak...

— Bocs, Lyo, de el kell szaladnom a könyvtárba. Most jut eszembe, hogy még nem írtam meg a beadandómat asztronómiára — füllentem.

— Menj csak — int búcsút.

Természetesen nem a könyvtárba szaladok, hanem a Griffendél-torony felé. Egy a probléma: még sosem jártam ott, így nem ismerem a pontos utat. Kóborlásom során a Véres Báróba botlok.

— Szép délutánt — köszöntöm.

— Szervusz, Diana — biccent. — Mi járatban erre?

— Az a helyzet, hogy eltévedtem — vallom be. — Meg tudná mondani esetleg, merre találom a Griffendél-tornyot? Sürgősen beszélnem kell egy bizonyos illetővel.

— Rendben. Kövess.

A Báró lebegve mutatja az utat. Nem kérdezősködik, mi dolgom egy griffendélessel — ezt szeretem benne. Cserébe viszont elvárja, hogy mi se kérdezősködjünk az ő magánéletéről, például, hogy miért véres a ruhája. Ez máig rejtély számomra, és valószínűleg az is marad. Jobb a kínos témákat nem feszegetni.

Igyekszem az eszembe vésni az utat, hátha máskor is szükségem lesz erre az információra. A kísértet egy testes, cicomás külsejű hölgy portréja elé vezet.

— Ő a Kövér Dáma — suttogja a Véres Báró —, a torony őrzője. Innen már csak jelszóval tudsz belépni a klubhelyiségbe.

— Értem. Akkor várok, amíg erre jár egy griffendéles. Hálásan köszönöm, Báró úr! — hajtok fejet előtte.

— Sok szerencsét, Diana — biccent a szellem, és tovaúszik a levegőben.

— Jó napot! — mosolygok rá a dagadt festményalakra.

— Mi szél hozott ide, gyermekem? — szalad fel a Dáma szemöldöke. Hangja idegesítő, már-már rikácsoló. De jó, hogy a Mardekár klubhelyiségét takaró fal nem beszél! — Tudtommal te nem ebbe a házba való vagy.

— Nem, én mardekáros vagyok — felelem büszkén.

— Mardekáros? Szent ég! Mi dolgod hát itt?

— Egy griffendéles barátommal szeretnék beszélni.

— Griffendéles barátoddal? — hitetlenkedik.

— Sok barátom van a Griffendélben — bizonygatom.

— Ez nem jellemző — méreget gyanakodva. — Ki vagy te?

— Diana Dursley, Harry Potter unokatestvére.

A hölgy szeme elkerekedik.

— Nahát! Akárhogy is, jelszó nélkül nem engedhetlek be, kisasszony. Várnod kell.