A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

I./6. fejezet | 🐍Hátborzongató halloween🐍

— Seprűre, lusta bagázs! Ne kelljen még egyszer mondanom! — bődül el Flint, és a csapat hamarosan a levegőbe emelkedik.

A lelátóra ülök, és onnan figyelem őket. Az új Nimbusz Kétezeregyesek teljesítménye fantasztikus. A zöldbe öltözött játékosok ide-oda cikáznak, csak elmosódott foltok látszanak belőlük.

— Nyert ügyünk van a meccseken, fiúk! — kajánkodik Flint. — Már a kezemben érzem a kviddicskupát!

A helyében azért én annyira nem bíznám el magam. Ha a Hollóhátat és a Hugrabugot le is győzik, a Griffendéllel nem lesz könnyű dolguk. Nekik igazán szuper játékosaik vannak.

Elmélkedésemből halk suttogás zökkent ki.

— Ezt nem tudom elhinni! Te is láttad?

— Persze, hogy láttam, nem vagyok vak. Oliver nem fog örülni.

Hátrapillantok. A leghátsó széksor mögött, a szürkületben megbújva a Weasley-ikreket veszem észre. Odasettenkedek hozzájuk.

— Sziasztok! Mi járatban? — szólítom meg őket.

Ijedtükben kis híján hasra esnek.

— Di! Micsoda meglepetés! — hebegi erőltetett mosollyal George.

— Hát, te hogy kerülsz ide? — kérdezi könnyednek szánt hangon Fred.

— Inkább ti hogy kerültök ide?

— Mi csak, izé...

— Tudod, erre jártunk. Sétálgattunk ezen a szép, alkonyi órán...

— Aha... kémkedtek a Griffendélnek, mi? — vigyorgok.

— Basszus, Fred, hogy a manóba találta ki?

— Én sem tudom, George.

— Egyáltalán nem vagytok ám feltűnőek... — nevetek. — Ugye tudjátok, hogy erről nekem most szólnom kellene a háztársaimnak? — váltok komolyabb hangnemre, de a szájam sarkában továbbra is mosoly bujkál.

— Di... — teszi össze a tenyerét Fred.

— Kérlek! — mereszt rám kiskutyaszemeket George.

— Jól van — sóhajtok, és ördögi vigyort villantok rájuk. — Amúgy csak szívattalak benneteket. Eszemben sincs beárulni.

— Hogy mi?!

— Ez most komoly?

— Diana Dursley, te egy nagyon gonosz ember vagy!

— Nem véletlen lettél mardekáros...

— Óvatosan, mert a végén még el találom kotyogni Flintnek...

— Kedves Di — ajándékoz meg egy angyali mosollyal Fred.

— Ugye tudod, mennyire szeretünk? — hiteget George.

— Ja, ja, te vagy a legjobb barátunk...

— Ugye tudjátok, hogy baromi bénán hazudtok? — ráncolom a szemöldököm.

— Tudjuk! — vágják rá kórusban.

— Szerinted miért bukunk le folyton? — teszi fel a kérdést Fred.

— Amúgy meg, tényleg bírunk téged, ez nem hazugság — borzolja össze a hajamat George.

— Bár, amikor mardekáros lettél, kicsit megrendült a bizalmunk — vallja be Fred. — Azt hittük, te is olyan leszel, mint ők. De aztán szembeszálltál Malfoyjal, és ezzel bebizonyítottad, hogy igenis jó fej vagy.