A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

FUN FACTEK

Az egész történet hangulatához szerintem nagyon illik Ava Max – Kings & Queens című száma — ezt is sokat hallgattam az írás során.

Sokan kérdeztétek korábban, miért kellett Chloénak meghalnia — remélem, ez az utolsó kötet olvasása után már értelmet nyert számotokra. Egyrészt ugye, mint azt kifejtettem a történetben, a benne lévő Szarvas Kígyó-lélekdarabnak vissza kellett szállnia Di-ba ahhoz, hogy ő így, a teljes erejével vissza tudja alakítani Naginit. A másik ok, hogy az elátkozott gyermekben nem tudtam volna hogy megoldani a jelenlétét. Nem tudom pontosan, hány évig él egy kígyó, de tegyük fel, hogy Chloe életben marad a mágiája miatt — akkor viszont, mivel a lelke a Szarvas Kígyóhoz kötődik, már éreznie kellett volna, hogy nem Di az, hanem Delphi, és őt védelmezte volna. Ezzel viszont lelőttem volna az egész Szarvas Kígyó-csavart a hetedik kötetre nézve, úgyhogy akármennyire is fájt, Chloénak pusztulnia kellett (kezdetben egyébként gondolkodtam még olyanon is, hogy Delphinek lett volna egy Anastasia nevű szarvas viperája, de végül — szintén abból az okból kifolyólag, hogy ne lőjem le a csavart — elvetettem az ötletet).

Mad azért halt meg, mert kicsit irreálisnak éreztem, hogy egy ötfős baráti társaságból mindenki túlélje a roxforti csatát (egyébként azért ő halt meg, mert ő volt a legártatlanabb, és mint tudjuk, az élet igazságtalan), Emily pedig szintén hasonló okokból, mivel az is elég valószerűtlen lett volna, ha az amerikaiak közül mindenki túléli.

Colint össze akartam hozni Maddel, és együtt haltak volna meg a roxforti csatában. A kapcsolatuk megírására végül nem került sor, de aki szeretné, utólag beleképzelheti a történetbe ezt a szálat.

Eredetileg terveztem egy olyan meghatónak szánt jelenetet, miszerint Cho is meghal a roxforti csatában, mert megmenti Di életét. Haldoklása közben Di kérdésére, hogy miért tette, azt felelte volna, hogy tartozott neki ezzel, hiszen Di is megmentette őt az első kviddicsmeccsén. De a hollóhátas lánynak erre az önfeláldozására végül nem került sor (egyszerűen nem tudtam belesűríteni a csata eseményeibe, de aki nagyon szeretné, utólag szintén beleképzelheti).

Elég régóta terveztem, hogy Neville lesz az, aki a végén majd legyőzi Voldemortot, de igyekeztem sunnyogni és megtéveszteni, hogy meglepetésként érjen titeket a dolog — de közben úgy felépíteni a sztorit, hogy mégse hasson egy hirtelen logikátlanságként. Mivel szerettem volna megvariálni az eredeti történéseket, így nem Harryt akartam Kiválasztottnak, viszont Di-t se (igazából neki sose szántam ezt a szerepet). A kígyókkal való kapcsolata miatt adta magát, hogy Di fogja majd kapni a Nagini-szálat, így amikor ez tudatosult bennem, talán akkor jött az ötlet, hogy legyen Neville az, aki leszámol Voldemorttal. Nem akartam megfosztani őt attól, hogy lényeges szerepe legyen, mivel nagyon szeretem a karakterét, imádtam a fejlődéstörténetét az eredeti könyvsorozatban, úgyhogy örülök, hogy végül így alakítottam a történetet. Egyébként mivel Di, Harry és Neville is jelentősen közreműködtek Voldemort legyőzésében, és egyikük nélkül se sikerült volna elintézni a Sötét Nagyurat, tulajdonképpen vehetjük úgy, hogy mindhárman Kiválasztottak — erre a VII. kötet jóslata is utal.

Apropó, jóslat... ne tudjátok meg, mennyit szenvedtem vele, mire kiagyaltam a szövegét és rímbe szedtem. Egyébként a „Hamis" Eric Empusát jelenti benne — erről az egy dologról nem írtam az értelmezésben, de szerintem magyarázat nélkül is rájöttetek.