A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

VII./12. fejezet | ⏳Egy pohár pezsgő⏳

— Úgy gondoltam, hogy egyedül mennék. Egymagam is el tudom intézni — bizonygatja az SVK-tanárnő. — Nem szeretnék senkit magammal rángatni...

— Nem támogatom az ötletet — rázza a fejét az igazgatónő. — Sajnálom, de a történtek fényében nem engedhetem el egyedül. Nem szeretném, ha esetleg megint baja esne. Voltaképpen miért akar személyesen lemenni a faluba? A legtöbb cikket ma már rendelni is lehet.

— Igen, de... szóval, ruhát szeretnék varratni. Még nem sikerült megfelelő öltözéket szereznem a bálra, ezért felkeresném a Bethany's-t.

Az iskola után drága mardekáros barátnőmnek és volt szobatársamnak, Bethany Wangnak teljesült az álma, és sikerült saját márkát alapítania. Igen jól menő üzletet épített ki Roxmortsban — s ezzel olyan gazdagok lettek George-dzsal, hogy szerintem, ha most abbahagynák a munkát, egész hátralévő életükben nem kellene már dolgozniuk. Persze, eszükben sincs ilyesmit tenni, mindketten imádják a vállalkozásaikat — a pénzt pedig gyűjtik a gyerekeiknek, így Frednek és Roxanne-nek gyakorlatilag semmi anyagi panaszuk nem lehet.

— Ó, értem — bólogat McGalagony. — Akárhogy is, ragaszkodom hozzá, hogy magával vigyen valakit.

Birdwhister hátrafordul hozzánk Pitonnal, és a tekintete megállapodik rajtam.

— Diana, esetleg megtenné, hogy elkísér? Elvégre, ez amolyan női dolog...

Már majdnem rávágom, hogy szívesen, ám ekkor meglátom, hogy az SVK-tanárnő háta mögött McGalagony sokatmondó pillantást vet rám. Veszem a lapot.

— Öhm... örömmel mennék, de sajnos nem érek rá ma. Izé... az a helyzet, hogy megígértem Hagridnak, hogy segítek neki, ööö... levágni a hippogriffek karmait.

— A hippogriffeknek szoktak vágni a karmaikból? — csodálkozik az ausztrál nő. — Nem is hallottam még ilyenről.

— Pedig nagyon fontos, hogy időnként lecsippentsünk a végükből — bizonygatom a tőlem telhető leghitelesebben —, hogy ne legyenek túl élesek — mert abból baj lehet. Iskoláskorunkban egyszer a férjemet is megsebezte egy hippogriff... szóval, igen, vigyázni kell a karmaikkal.

— Nos — köszörüli meg a torkát McGalagony —, mivel Diana elfoglalt, ez esetben kénytelen lesz valaki mással menni — teszem azt, mondjuk Perselusszal — közli csevegő hangon. — Ha jól tudom, ma semmi dolga — néz szigorúan Pitonra.

— Jaj, a világért sem akarom ilyesmivel terhelni... — Az SVK-tanárnő nyugtalan pillantást vet a bájitaltanárra. — Kegyetlenség ruhavásárlásra kötelezni egy férfit. Bizonyára halálra unná magát.

— Talán túlélem — szólal meg vontatottan Perselus.

— Hogyan? — Barbara megütközve néz a férfire.

— Ha kívánja, elkísérem — ajánlja fel Piton. — Persze, csak ha nem bánja.

— N-nem bánom — makogja zavartan Birdwhister. — De ha szabad kérdeznem, mit szándékozik csinálni, amíg...?

— Majdcsak elfoglalom magam — vonja meg a vállát a férfi. — Viszek magammal könyvet.

— Pompás. Köszönjük, Perselus, ez igazán hősies. Akkor, meg is van beszélve — biccent elégedetten Minerva. — Megadom maguknak az engedélyt.

Barbara előhúzza ausztrál mintás talárja zsebéből a magifonját, ellenőrzi rajta az időt, majd nagy levegőt vesz, és Perselus felé fordul.

— Fél tizenegyre legyen a bejárati csarnokban — közli határozottan. — További jó étvágyat! — mosolyog az asztaltársaságra, azzal ellibeg.