A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction

VII./7. fejezet | ⏳Azok a fránya halloweenok...⏳

Birdwhister nemes egyszerűséggel a képébe nevet.

— Sajnálom, ha csalódást okoztam a megjelenésemmel. Magának talán nem sokat mond az „alkalomhoz illő öltözet" kifejezés, tekintve, hogy mindig mindenhol ugyanúgy jelenik meg, de ha nem haragszik, én itt nem tartanék fürdőruhás-köntösös magánbemutatót, ahogyan a tóba sem talárban szokásom beugrani.

— Ez bizony nagy kár.

— Maga aztán hihetetlen alak... — csóválja a fejét Birdwhister. — Most komolyan kóstolgat engem?

Piton kaján mosolyra húzza a száját.

— Csak szeretné...

Az ausztrál nő arcára pír kúszik a felháborodástól. Már-már úgy tűnik, a harag elviszi a nyelvét, de végül — önmagához hűen — mégis visszavág.

— Talán inkább maga szeretné... — sziszegi, és hirtelen erősebben szorítja a poharát.

— Érdekes elmélet — feleli szenvtelenül a férfi. — Frappánsabb válaszokhoz szoktam öntől, Birdwhister. Pár napja, a tóban fürdőzése után még olyan nagyon bátornak látszott — de olybá tűnik, mintha most egy csöppet zavarban lenne.

— Ohó, nehogy azt higgye, hogy félek magától! Ne legyenek kétségei, pontosan ismerem a férfiak észjárását. Mind ugyanolyanok, ugyanazokkal a vágyakkal...

— Valóban? — vonja fel a szemöldökét Piton. — Volna szíves kifejteni bővebben?

— Nem — közli egyszerűen a nő.

— Miért is?

— Mert a végén még magára ismerne — és esetleg megvádolna azzal, hogy sértegetem. Nem adom meg magának azt a diadalörömet, hogy bűnbakot csinálhasson belőlem.

— Értem... — feleli Piton. A tekintetét egy percre sem veszi le a nőről. — Na, és a maga vágyai, Birdwhister?

— T-tessék? — Barbara olyannyira meghökken a váratlan kérdéstől, hogy kis híján felborítja az asztalon álló cukortartót. Csak a gyors reflexeinek köszönheti, hogy még időben elkapja.

Perselus szája sarkában elégedett mosoly bujkál — szemlátomást remekül mulat a helyzeten, élvezi a játékot.

— Mit tudhat maga az én vágyaimról? — Birdwhister csuklója könnyed mozdulatot ír a levegőben, mintha csak legyet akarna elhessegetni, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy szeplős arcán még mindig enyhe pír ül.

— Épp azért kérdezem... — susogja Piton — hátha megértem.

— Mi szükség lenne rá? — csóválja a fejét keserűen a nő. — Nem vagyok biztos benne, hogy maga az a személy, akivel ezt szívesen megosztanám... és amúgy sem értheti.

— Nem tudhatjuk, ha elzárkózik — búgja a férfi.

Birdwhister megborzong. Talán először néz Perselusra valóban megrettenve — már-már megtörni látszik. Ahhoz szoktam, hogy mindig erősnek mutatja magát, így meglep, most mennyire elesettnek tűnik.

Megesik rajta a szívem, és úgy döntök, kimentem a helyzetből. Megtörlöm a számat, és a tányérom pereme alá tűröm a szalvétámat.

— Megtennék, hogy kevésbé feltűnően flörtölnek?

Barbara összerezzen, mintha csak áramütés érné, és hátradől a székében — Perselus pedig felháborodva néz rám.

— Nem „flörtölünk", Diana, csupán beszélgetést folytatunk.