Jimin
A tánciskola előtti dohányzásra kijelölt helyen várakoztam, miközben egy újabb slukkot szívtam a cigimből. Az óra után, ahogy Ahrin kibontakozott a karomból, az volt az első gondolatom, hogy legalább egy karton cigit el kell ezután szívnom, annyira beleitta magát a gondolat az agyamba, hogy ilyen intim közelségbe kerültem a lánnyal.
Egy órán keresztül itt értem hozzá, ahol csak akartam és mindezt tánc címszó alatt művelhettem, hiszen Hoseok adta ki rá az utasítást. Amint megbeszéltük Ahrinnal, hogy óra után beszélünk, valami megváltozott köztünk a levegőben. Könnyebben működött köztünk a kémia, mint eddig valaha és igencsak nehezemre esett nem sóhajtozni egyfolytában. Valamint figyelnem kellet rá, hogy kis Jimin ne döntsön úgy, hogy tisztelegni kezd.
- Adsz egy szálat? – lépet oda hozzám Soojin, vállára dobva edzőstáskáját, mire én mindenféle szó nélkül felé nyújtottam a dobozomat, amiből ő kihalászott egy cigit. – Virul a képed, Chim! – kapta elő a zsebéből a gyújtóját, hogy meggyújthassa a cigijét.
- Mi? Nem is. – ellenkeztem, azonnal a fejemet rázva. Soojin hümmögött egyet, amiből pontosan tudtam, hogy nem hisz nekem. – Én csak...
- Ne próbálj nekem hazudni, Park, mert felnyomom a farkad a seggedbe, de előtte az égő cigimet is! – fenyegetett meg legjobb barátnőm, majd a karomat megragadva kissé arrébb húzott, hogy a kiözönlő emberek ne hallják, miről beszélgetünk. – Csak valld be, hogy olyan érzésed van, mintha megnyerted volna a lottó ötöst, amiért Ahrin lett a párod és egész órán tapizhattad!
- Oké. Igazad van, most örülsz? – nevettem kínosan, lepöckölve a hamut a cigim végéről. – De Ahrin baszottul pipás rám...
- Meg tudom érteni. – bólintott Soojin beleszívva a cigijébe. Döbbenten meresztettem ki rá a szememet, mikor újból megszólalt. – Ne nézz így rám, hülyegyerek. A saját hülyeségedből ellökted őt magadtól, hogy tükörbe tudj nézni, vagy legalább Kai szemébe. De szerintem nem ez volt a jó döntés... Te is tudod, hogy Ahrin mennyire törékeny, és még ha nem is vallja be, szüksége van rád. Főleg, mivel te adod meg neki az életébe azokat a pozitívumokat, amiket normál esetben a barátjának kellen, de hát, na...
- Először is: felesleges befejezned a pszichológia szakot, máris jobb vagy, mint bármelyik képzett szakember. – nyomtam el a cigimet az egyik hamutartóban. – Másodszor meg... Tudom, oké? Balfasz vagyok, nem is kicsi. Azt gondoltam, hogyha eltávolodunk egymástól, akkor talán ki szeretek belőle és később tudok majd csak a barátja lenni. De ez egy orbitális nagy faszság volt részemről. Kibaszott önző voltam és csak az lebegett a szemem előtt, hogy így nem tudok Kai barátja maradni...
- Nézd Jimin... - sóhajtott fel Soojin kiseperve frufruját a homlokából, majd kifújt egy adag füstöt a száján. – Nem voltál teljesen önző. Megértem, hogy miért tetted, amit tettél. Kai a legjobb barátod pelenkás korotok óta, nyilván nem akarod, hogy csak úgy tönkre menjen a barátságotok... Viszont arról nem te tehetsz, hogy beleszerettél a barátnőjébe, akit gyakorlatilag ő lökött a karjaidba...
Az ajkamat rágcsálva bámultam a földet, mert nem bírtam a lányra nézni. Igaza volt, mint egyébként szinte mindig.
- És szerinted mit kellene, most csináljak? – motyogtam magam elé, miközben lassan ráemeltem a tekintetemet. – Úgyis jobban átlátsz mindent, mint én, úgyhogy mondd el, amit gondolsz.
Soojin utoljára megszívta a cigijét, elnyomta a hamutartóban, majd meghúzta a szoros copfját és egy adag levegő kiengedése után végre megszólalt.
- Beszél Ahrinnal. Mondd, el neki mit érzel, de most nem, arra gondolok, hogy rózsával és gitárral az ablaka alatt vallj neki szerelmet. Hanem, arra, hogy mondd el neki mennyire szar ez neked, hogy szereted őt, miközben Kai a legjobb barátod. Tudnia kell, hogy nem ő tehet róla, amiért gyökér módjára leszartad két hétig...
Kidugtam a nyelvemet a két ajkam között, hogy benedvesítsem kiszáradt párnáimat. Ezek azok a pillanatok, amikor hálát kell adnom az égnek, amiért Seo Soojin a legjobb barátom lett. Ja, és azért is, amiért inkább a lányokhoz vonzódik és emiatt sosem éreztem rá késztetést, hogy megfektessem...
- Köszönöm. – mondtam neki a szemébe nézve, amitől aranyosan elmosolyodott és megforgatta a szemét. – De komolyan! Nálad jobb lánybarátot keresve se találnék...
- Próbálnál másik lánybarátot keresni! – horkantott fel. – Levadásznám a picsát fegyverrel és miután kitéptem az összes haját megölném a francba...
Nevetve ráztam a fejemet, és valóban tudtam, hogy ez az őrült nőszemély képes lenne erre vetemedni, ha úgy alakulna, nem neki mondom el minden bajomat. Visszasétáltunk a tánciskola bejáratához, aminek az ajtaján éppen akkor lépett ki Ahrin és Kai, akik egymás kezét fogták. Ugyan nem akartam, a tekintetem mégis összekulcsolódó ujjaikra siklott, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Azok a gyönyörű, apró kezek egy fél órája még az én testemet barangolták be...
- Sziasztok. – köszönt helyettem a párosnak Soojin, mert látszólag én ledermedtem. Gyorsan magamra toltam egy kamu mosolyszerűséget és én is kinyögtem egy sziasztokot, hogy ne tűnjek, akkora pöcsnek, mint, amekkora vagyok.
- Sziasztok. – mondta Kai is, azonban Ahrin csak megremegtette az ajkait, mint, aki mondana valamit, de nem tud. – Jó is, hogy itt vagy Jimin. Akartam is tőled kérdezni, hogy mi volt köztetek az az egész jelenet a próbán, mert sosem láttam még Ahrint olyan durcásnak, mint most.
Kikerekedett szemekkel néztem a fiúra, de még a mellette álló lány is meglepetten pislantott párat. Ó, basszus, most mit kellene mondanom neki...
- Nem volt semmi extra. – vontam meg a vállamat lazaságot színlelve. – Csak Ahrin csalódott volt, amiért átállította Hobi hozzám, én meg mondtam neki egy szar beszólást, ami nem tetszett neki... - hazudtam, mintha csak könyvből olvasnám, majd a biztonság kedvéért Ahrinra néztem, hogy erősítsen meg. – Igaz?
- Igaz. – vágta rá magabiztosan Ahrin és még én meglepődtem rajta, mennyire könnyen hazudott ő is. Még a hangja sem remegett meg. – Nem tetszett az ötlet, hogy ne veled táncoljam ezt a tangót... - fűzte még hozzá Kainak, akinek megenyhült az arca és elmosolyodott.
- Sejtettem én, hogy nem flörtöltök meg semmi, de azért biztosra akartam menni. – mondta Kai, én meg szerettem volna elásni magamat szégyenemben. – Végül is nem kellene féltékenynek lennem a legjobb barátomra, nem igaz? Inkább örülök neki, hogy olyasvalakihez állították a babámat, aki nem akar rá nyomulni...
- Haha, igen. Látod, okos vagy te. – kacagtam erőltetetten, kezeimet belevezetve a hajamba és a szememmel próbáltam jelezni a két lánynak, hogy ők is nevessenek, hogy ne tűnjek idiótának. Soojin és Ahrin is idétlenül vihorászni kezdtek, de, annyira gáz volt az egész szitu, hogy úgy döntöttem inkább gyorsan terelek egyet. – Mentek haza?
- Igen, kirakom Ahrint otthon, utána én is hazamegyek. – ismertette a terveiket Kai. Gyorsan végeztem magamban egy fejszámolást, hogy körülbelül mikor lesz Ahrin otthon egyedül, hogy átmehessek hozzá. Úgy terveztem írok neki egy üzenetet, de ekkor leesett, hogy nincs telefonja, szóval valahogy mégis a tudtára kell adnom, hogy számítson rám. – Ti mit terveztek?
- Szerintem elviszem Soojin seggét haza – böktem állammal a lány felé, aki a szemét forgatva bólintott egyet. – Utána beugrok egy csajhoz, akivel néhány hete ismerkedtem meg... - tettem hozzá és a szemem sarkából Ahrinra pillantottam, abban a reményben, hogy veszi a célzásomat.
- Nahát, Jiminie. – veregette meg elismerően a vállamat. – Végre van valakid a láthatáron?
- Azt hiszem. – bólintottam kelletlenül. – Nagyon kedvelem a csajt, de bonyolult a dolog szóval még nem tudom mi lesz...
- Remélem, összejön a dolog. – kacsintott Kai, ettől pedig elkezdte valami erősen összeszorítani a mellkasomat. – Megérdemled, hogy rád találjon a szerelem.
Nem bírtam ki, hogy ne nézzek ismét a barátom mellett álló lányra, aki erre rám kapta tekintetét. A szemeink egymásba kapcsolódtak és nem kellettek szavak hozzá, hogy tudjuk: mindketten ugyanarra gondolunk.
Nagyon szépen köszönöm az 5k megtekintést és az 1k szavazatot!!!!