Maradj velem

~88~

Jade

Reggel mindketten a Kincs, ami nincs zenéjére keltünk, ami csak egyet jelenthetett, hogy valaki hív. Gondolkodás nélkül felvettem, valamiért éreztem, hogy végre June lesz az.

A hangja normálisnak tűnt, kicsit fáradtnak, de nem volt ijesztő. Rögtön kipattantam az ágyból ott hagyva Lando-t, akin látszott, hogy nem nagyon örül az ilyesfajta ébresztésnek.

-Végre June hívott, a 355-ös szobába van és ruhákat kell vinnem neki.-mondtam izgatottan.

-Aha, elkísérjelek?-hümmögte.

-Nem kell, köszi.-nyomtam egy puszit a homlokára.

Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és menten is már June felé.

A liftre se akartam várni így gyorsan megmásztam 2 emeletet. Igaz nem tájékozódom jól, most rögtön megtaláltam a szobát.

Bekopogtam, meglepődve vettem észre mikor nem June, hanem Pierre Gasly nyitott ajtót.

Tudtam, hogy francia, így gondoltam megcsillogtatom francia tudásomat.

-Szia , én June-t keresem.-mondtam.

Látszott rajta, hogy meglepődött, mert franciául szóltam hozzá.

-Itt van, gyere be nyugodtan.-nyitotta ki teljesen az ajtót.

-Oh' értem köszönöm.-léptem be.

June egy száll köntösben ült az ágy szélén. Kissé meglepett a látvány.

-Szia, minden oké?-ültem le mellé.

És akkor June elmesélt mindent, szóról szóra.

-Na jó ezt nem hiszem el.-pattantam fel mellõle idegesen.

-Tudom, ne haragudj.-próbált megenyhíteni.

-Van fogalmad arról, hogy min mentem keresztül? Egy egész álló nap kerestelek, mindenhol. Körbejártam az egész kicseszett helyet kétszer és te sehol nem voltál, mint akit elnyelt a föld. Azt hittem, hogy elraboltak vagy nem vagy magadnál. Erre kiderül, hogy ezzel a szőke szépfiúval iszogattál és hemperegtél.-mutattam először a franciára aztán a gyűrött ágyra.

Még jó, hogy Bahrain-ben viszonylag kevesen beszélnek magyarul így nem sokan értették a veszekedésünk.

-Lehet, hogy lefeküdtem vele.-emelte fel õ is a hangját.

-Még Lando-val is összevesztem miattad, még szerencse, hogy megértő volt.-vettem vissza egy kicsit a hangerőből.

-Még jó, hogy a te barátod nem másnak csinált gyereket.-kelt ki magából teljesen.

-Azt hiszen itt az ideje, hogy abbahagyjuk mielőtt még valamilyekünk, olyat mond, amit később megbán.-mondtam demokratikusan.

-Egyetértek.-nyugodott meg ő is.

-Öltözz fel.-dobtam oda neki a ruhákat.- mi az, hogy nem tudod, hogy lefeküdtél-e vele?-realizáltam, amit mondott.

-Túl sokat ittam és nem emlékszem semmire, panaszolta miközben bement a fürdőbe átöltözni.

-Miért hagytad, hogy ennyit igyon?-kérdeztem Pierre-t, aki egy fotelben ülve hallgatta végig a veszekedésünket.

-Nem ivott sokat csak nem bírja a piát.-mondta felelősségteljesen.-egyébként hol tanultál meg ilyen jól franciául, nem is hallani, hogy  nem ez az anyanyelved- jegyezte meg mosolyogva.

-Oh kösz, kint éltem.-zártam le a beszélgetést, mert June kijött a szobából.

-Szia.-köszöntem el Pierre-tõl mikor kinyitottam az ajtót.

June kicsit lemaradt, megölelte Pierre-t, amolyan "majd később találkozunk stílusban. Pierre esetlenül visszaölelte.

-Miattam aztán ne fogjátok magatokat vissza.-mondtam úgy, hogy csak June értse.

Ő vágott egy grimaszt, Pierre pedig értetlenül nézett rám.

-Na jó, szia.-köszönt el végleg June.