Maradj velem

~97~

June

- Isa egy remek lány, sőt már inkább nő, biztos vagyok benne, hogy csodálatos anya lesz.-zárta le az Isa témát.

Vett egy mély levegőt, kínosan elmosolyodott, majd folytatta.

-June Peletier - mondta ki a nevemet engem, pedig kirázott a hideg.

-June Peletier a média maneger-em. A legokosabb, legszebb és legéhenkórászabb lány a világon. Az utóbbi idõben eltávolodtunk egymástól, mert elszúrtam, nem is kicsit, nagyon elszúrtam. Nem mondtam el az igazat neki és onnantól kezdve csak félreértés követett félreértést, múltkor is akkor jöttél hozzám mikor, Isa átjött, hogy fogkrémet kérjen tőlem, teljesen félreérthető volt annyira szégyellem magam. Oda akartam menni hozzád beszélni, megmagyarázni mindent, de aztán láttam, hogy Pierre-l vagy és ideges lettem, nem tudtam, hogy mi van köztetek és még mindig idegesít. Az is idegesített, hogy átnéztél rajtam, hogy vele nevettél, hogy az ő kajájába ettél bele. A róluk szóló pletykákat sem megerősíteni sem megcáfolni nem tudom, mert ahogy mondtam eltávolodtunk egymástól és már nem beszélgetünk. Megértem, hogy haragszol rám, végtenül nagy pöcs voltam. De kérlek adj nekem még egy esélyt, hadd mutassam meg milyen jó barátod tudok lenni. Imádom hallani, ahogy nevetsz, ahogy énekelsz, bár nagyon jól tudod, hogy borzalmas a hangod, imádom, ahogy megbeszéled az autóddal, bocsánat Luigi-val, hogy merre mész, imádom mikor egyedül megeszel egy kétszemélyes kaja tálat, majd ránézel az enyémre és megkérdezed, hogy "azt még megeszed?" közben én már annak a látványától elteltem, amennyit te ettél. Szeretem nézni, ahogy főzől, szeretem, hogy zavarodba a füled mögé tűröd a hajad, szeretem a mosolyod, sőt nem is, szerelmes vagyok a mosolyodba, szerelmes vagyok minden egyes porcikádba. Nem tudok és nem is akarok nélküled élni June -fejezte be a mondandóját.

Én egyszerűen  lefagytam, nem bírtam megmozdulni. Annyira boldog és meghatódott voltam egy hirtelen ötlettől  vezérelve jelentkezésre emeltem fel a kezem.

-Igen?- kérdezte Carlos.

-Én sem akarok nélküled élni -mondtam gondolkodás nélkül, majd felálltam a helyemről és megindultam felé. Átmásztam az asztalon Carlos segítségével és rögtön a nyakába ugrottam, szorosan magamhoz öleltem és mélyen magamba szívtam az illatát, ami már leírhatatlanul hiányzott.

-Mi bajod a hangommal? -kérdeztem homlokomat az övéhez támasztva.

Válasz helyett, csak megcsókolt, erre mindenki, aki a terembe volt hangosan tapsolt és fütyült.

-Hiányoztál, June -súgta a fülembe.

-Nekem is hiányoztál -válaszoltam.

-Szeretlek -mondta.

-Én is szeretlek -feleltem, majd ismét megcsókoltam.

-Maradj velem - mondta.

-Veled maradok - feleltem hatalmas vigyorral az arcom.