Maradj velem

~57~

June

Mi lehet ennél csodálatosabb? Itt vagyok kettesben a Balaton partján Carlos Sainz Vázquez de Castro-val, akibe nem mellesleg fülig szerelmes vagyok.

-Szeretlek. mondta miközben megfogta kezeim. -Lehetséges, hogy ez korai vagy valami, de attól még így gondolom.-mondta zavartan.

-Én is szeretlek.-válaszoltam õszintén.- Csak nekem ez nagyon új helyzet, mert még sosem volt senkim úgy igazán.-kezdtem el magyarázni bénázásaim.

-Szóval még nem volt barátod?-kérdezte kíváncsian.

-Hát, mint ahogy az elõbb is mondtam nem volt úgy igazán.-próbáltam itt lezárni a témát.

-Oké vettem, nem akarsz róla beszélni.-mosolyodott el kedvesen.

-És neked hány barátnõd volt eddig?-vágtam vissza.

-Egy komoly.-válaszolt.

-És mi történt?-érdeklõdtem. -Persze csak ha nem túl személyes.-próbáltam nem javítani a modoromon.

-Megcsalt. - mondta olyan lazán, hogy szinte el sem hittem.

-Oh sajnálom. - válaszoltam empatikusan, pedig egyáltalán nem sajnáltam, hiszen ha nem tette volna akkor valószínûleg még mindig együtt lennének.

-Én nem, bár akkor nagyon fájt, de most már örülök, hogy megtörtént mert így megismertelek téged June. És te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem. - mondta miközben mélyen a szemembe nézett hűséges kutya szemeivel.

-Ooo' Istenem Carlos ne csináld ezt velem, mert sírni fogok. - mondtam meghatódva.

-Szóval ha nagyon birtoklónak vagy féltékenynek tűnök vagyis hát vagyok akkor tudd, hogy a rossz tapasztalatok miatt van. - magyarázta.

-Megértem, de tudnod kell, hogy én nem az exed vagyok. - simítottam végig borostás arcát.

-Tudom, csak szólni akartam. - hebegett.

-Nyugalom. - mondtam majd megcsókoltam puha ajkait.

Kissé meglepődött a reakciómon, de szerencsére hamar feleszmélt és viszonozta a csókom. Majd felkapott én pedig reflex szerűen a dereka köré fontam a lábam és beletúrtam a most is kesze-kuszán álló hajába.
Éppen a legromantikusabb pillanatban voltunk mikor egyszer csak meghallottam, hogy Lulu a szomszéd kutyája észrevette, hogy megérkeztünk és hangos ugatással jelezte, hogy simogatásra vágyik.
-Le tudnál tenni kérlek. - kérleltem mosolyogva.
-Persze. - válaszolta miközben a kerítés tövénél ugató kutyát nézte.

-Hát sziaa' szia te cukorborsó csak nem hiányoztam, csak nem hiányzott ennek a tündérbogyónak a simi? - kezdtem el akaratlanul gügyögni Lulu-nak.

-June? De jó, hogy itt vagy olyan rég láttalak. - jött oda üdvözölni a szomszéd.

-Szia Laci bácsi (igen tegezem, a bácsi megszólításhoz pedig már hozzászoktam.)

-Sikerült az a vizsga amire a múltkor itt tanultál? -érdeklődött.

-Igen, szerencsére minden sikerült így meglett a diplomám. - mosolyodtam el büszkén.

-Egyedül jöttél megint? - kérdezte.

-Nem, most a barátommal jöttem. - válaszoltam ugyanolyan büszkén, mint ahogy a diplomámról beszéltem. - Carlos gyere ide egy pillanatra. - kértem meg spanyolul.

Mivel Carlos nem beszél magyarul így csak egy "hello-t" mondott miközben kézfogásra nyújtotta kezét.

Laci bácsi gyorsan végig mérte majd kérdőn nézett felém.

-Ő itt Carlos Sainz a barátom. - mutattam Carlos-ra.

-Ő pedig Laci bácsi a kedvenc szomszédunk. - váltottam spanyolra.

-Áá' szóval nem beszél magyarul?-kérdezte.

-Nem, csak angolul és spanyolul, de majd megtanítom neki. - mosolyodtam el.

-Jól van helyes, na megyek nem zavarlak titeket, ha kell valami csak szóljatok nyugodtan. Lulu nagyon örülne egy sétának este. - mosolyodott el majd kedvesen megpaskolta a mellettem kissé zavartan álló Carlos vállat majd elment.