Maradj velem

~27~

June

A részben 16+-os jelenetek vannak!

Mikor végre leültem a kanapéra majdnem elaludtam annyira fáradt voltam, de rápillantottam az éjjeli szekrényemen lévő  órára, majd realizáltam, hogy tizenöt percem van elkészülni. Rögtön kiment belőlem a fáradtság és újra elkezdtem pörögni. Gyorsan lezuhanyoztam, na jó az túlzás, hogy gyorsan, a tizenöt percemből tíz elment a zuhannyal így óriási rohanásba kezdtem. Végül egy sima farmert és egy 'te amo' feliratos pólót és egy sima egyszerű Convers cipőt vettem fel. Nagy nehezen felküzdöttem magamra a  lábbelit majd kopogást hallottam.

Gyorsan az ajtóhoz szaladtam majd kinyitottam.

-Jó estét.- köszöntöttem kedvesen.

Annyira jól nézett ki, fekete farmert és türkizkék pólóinget viselt, haja mint mindig kesze-kuszán állt szinte rá volt írva, hogy túrj belém.

Rögtön beinvitáltam majd letámadtam az apjával kapcsolatos kérdésekkel. Egy-kettőre még válaszolt, de aztán terelni kezdte a témát úgyhogy annyiban hagytam, hogy:

-Előttem nem kell titkoloznod. - mondtam miközben közelebb mentem hozzá.

Carlos értette a célzást és ő is hasonlóképpen tett, lassú léptekkel közelített felém. Aztán a fülem mögé tűrte az egyik haj tincsemet, majd hüvelykujjával végig simította ajkaim  mielőtt megcsókolt volna megállt, nem értettem miért, de már nem bírtam tovább várni és megcsókoltam. Igen, én csókoltam meg először Carlos Sainz-ot.

Egyszerűen leírhatatlan érzés, az idő megállt körülöttünk csak ő volt és én. Eleinte mindketten bátortalanul indultunk majd heves csókcsatába kezdtünk. A kezem a tarkójára tettem majd átkulcsoltam a nyaka körül erre ő a derekam köré fonta kezeit és felemelt. Erre én hangosan visítottam egyet, ezen annyira elkezdtünk nevetni, hogy majdnem eldobott.

-Isnetem June ne röhögtess, mert a végén elejtelek.- mondta miközben sírva nevetett.

Nem kockáztattunk tovább, Carlos leült a kanapéra én pedig az ölébe, ebben a pózban mindkettőnknek elment a kedve a röhögéstõl és rögtön újra elkezdtük, amit az előbb miattam abba hagytunk csak most sokkal vadabban.

-Gyönyörû vagy.-súgta a fülembe.

Ettől annyira boldog lettem, hogy az a minimális kétség és elúszott belőlem és rájöttem, hogy akarom őt.
Szépen lassan elkezdtem kigombolni azt a pár gombot, ami a pólóján volt majd ügyetlenül megszabadítottam tőle. Kidolgozott felsőtestét muszáj volt többször végig simítanom annyira tetszett. Carlos sem bírt tovább várni és õ is levette a pólómat kicsit ügyesebb technikával mint én. Ismét felkapott és az ágyam felé cipelt aztán óvatosan lerakott rá és lefektetett majd fölém feküdt. Mindkét keze a vállaim mellett támaszkodott. Közelebb jött az arcomhoz és ismét vadul megcsókolt, de most nem időzött el ott sokat. Lassan elindult lefelé, végig puszilta a nyakam, hasam és következett volna az a pont, de sajnos itt muszáj volt közbe szólnom.

-Carlos, kérlek.-mondtam kissé erőtlenül.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva.

-Én még..... szóval te vagy a.... nekem még nem- próbáltam elmondani, de sajnos nem ment.

-Jézusom June miért nem mondtad korábban?- kérdezte kissé kiakadva.

-Nem tudom ez nem olyan dolog amivel villog az ember.-mondtam.

-Ne haragudj rám, nem akartam rád erőltetni semmit sőt nem akartalak ilyen helyzetbe hozni sem.- mondta bocsánat kérően.

-Nem a te hibád.- mondtam neki miközben a felültem mellé és vállra hajtottam a fejem.