Maradj velem

~23~

Jade

Ismét kissé elveszve éreztem magam miközben a box szélénél álldogáltam. Ismerős érzés volt csak most nem June ment el hanem Lando.

Igazából csak fizikailag nem volt velem, mert a pólója miatt éreztem az illatát és gondolataimban is folyton ő járt, leginkább az, ami tegnap este történt. Egyszerűen még mindig nem hiszen el, hogy lefeküdtünk. Vegyes érzelmekkel gondolok vissza rá mármint maga a dolog csodálatos volt, de a tény, hogy pár nap ismeretség után máris megtörtént kissé aggasztott. Szerintem minden lány átérzi ezt a problémát, mert ha már az első "randin" odaadod magad az azt az érzetet keltheti, hogy 'olyan lány' vagy akit könnyű megszerezni és megfektetni. Nos már csak reménykedni tudok, hogy Lando-nak nem csak egyéjszakás kaland voltam. Fogalmam sincs lehet rosszul döntöttem. Sikerült annyira bepánikoltatnom magam, hogy muszáj volt leülnöm valahova a legközelebbi székre le is huppantam majd próbáltam meditálni egy kicsit hátha segít. Én nem értem emberek, hogy tudják teljesen kikapcsolni az agyukat, hiszen ha én arra gondolok, hogy ne gondoljak semmire, akkor elkezd minden hülyeségen kattogni az agyam. Így a meditáció nem jött be még egy opcióm van, néha segített ha dalszöveget mondok fel magamnak. Szépen elkezdtem a Follow The Flow-Nem tudja senki szövegét, ami tökéletesen működött egészen addig míg nem jött a "Millió lány és én mindet imádom" rész amikor is az jutott eszembe, hogy Lando vajon hány lánnyal volt már elõttem és akkor jött el az a pillanat, hogy nem bírtam tovább és elájultam.

Arra keltem fel, hogy egy kis szobában vagyok June-al és Will-el és June pofozgatja az arcom.

-Jézusom Jade már megint pánikrohamod volt?- kérdezte aggódva Will.

-Nagyon úgy látszik.- dünnyögtem.

-Ne haragudjatok, de nekem most muszáj mennem.-mondta a bátyánk miközben kirohant a szobából..

Gondolom, azért mert már elkezdõdött a szabadedzés.

-Mi történt?-kérdezte June.

Én pedig szépen részletesen mindent elmeséltem neki elejétől l a végéig.

-Aj hát ez valóban nem egyszerű.-mondta elgondolkozva.

-De reggel nem hagyott ott nem küldött ki a szobájából szóval valószínûleg még mindig akar tõled valamit plussz ha nem jönnél be neki akkor nem érdekelte volna, hogy neked milyen a dolog mert ha egy estésnek akarta volna akkor az lett volna a lényeg, hogy ő élvezze és ennyi, de ez nem így történt, igaz?- próbált megnyugtatni.

-Igazad lehet.-mondtam reménykedve.

-Gyere menjünk ki nézzük meg őket, aztán ha végeztek akkor tisztázzátok.-mondta mosolyogva.

-Rendben, menjünk.-erősítettem meg.