Maradj velem

~9~

                                  June

A nap hamar elrepült, rengeteg tenni valóm akadt,  hirtelen minden a nyakamba zúdult és az sem segített, hogy nem tudom még a kollégáim nevét. Carlos amikor csak tudott segített, de nyilván nem lehet folyton mellettem. Mivel a családom többi tagja még nem végzett, Carlos felajánlotta, hogy haza visz a hotelbe. Természetesen először elleneztem, de mikor azt mondta, hogy az anyukája megölné ha megtudná, hogy ott hagyott egy olyan szép és kedves lányt mint én,  megadtam magam és beszálltam az autójába. A kocsiban új- autó és az ő parfümének   illata keveredett. Annyira édes amikor koncentrál gondoltam magamban.

Huszonkét év alatt egyszer sem voltam még igazán szerelmes, persze volt már pár rövid kapcsolatom, de az a leírhatatlan érzés  még sosem járta át a testem. Egészen addig a pillanatig míg meg nem láttam
Carlos Sainz Vázquez de Castro-t. A barna mandula szemeivel, a kócos hajával a telt ajkaival a szálkás testével. Hihetetlen, hogy az ember alig egy nap alatt szerelembe eshet.

-Te is ebben a szállodában vagy? - kérdeztem.
-Igen, mindig itt szállunk meg Ausztráliában, mert ez van a legközelebb a pályához. - mondta
-Persze, igen világos. -nevettem el magam lányos zavaromban.

Carlos leparkolt a mélygarázsban majd a lift felé vettük az irányt.
-Öhm June. - szólított meg kissé zavartan. Ez nem vallott rá így kicsit megijedtem.
-Igen? - kérdeztem.
-Tudom, hogy még csak ma ismerkedtünk meg és nem akarok nyomulni. Holnap lesz a Forma1-es évnyitó gála és arra gondoltam, hogy lehetnél a plusz egy főm. Vagy várj ez nagyon hülyén hangzott, ahh a lényeg, hogy eljönnél velem a gálára? - kérdezte teljesen összezavarodva.
-Igen, szívesen lennék a plusz egy főd. - mosolyogtam rá annyira kedvesen amennyire csak tudtam.
-Igeen, köszönöm!- örvendezett.
-Holnap akkor hétkor a szobád elött várlak. - mosolygott.
-Rendben akkor holnap hétkor, jó éjszakát Carlos!
-Jó éjszakát June!
Hirtelen közelebb hajolt és nyomott egy puszit az arcomra majd sarkon fordult és elment a szobája felé.
Én teljesen lefagytam, körülbelül három perc múlva jutottam el addig, hogy elinduljak  a saját szobám felé.
Alig vártam, hogy elmesélhessem Jade-nek.