Maradj velem

~17~

Jade

A részben 16+-os jelenetek vannak!

-Az sok mindentõl függ.- mosolygott sejtelmesen.

-Mint például?- kérdeztem vágyakozva.

-Például tőled .- sugta a fülembe.

-Én benne vagyok.-néztem rá.

-Én is benne vagyok.- mondta miközben a fülem mögé tűrte a hajam.

-Akkor mire várunk?- kérdeztem nagyon türelmetlenül.

-Nem kell tovább várnunk.-mondta miközben behúzott az épületbe.

Gyors, de még nem feltűnő léptekkel haladtunk a lift felé. Szerencsére nem kellett sokat várni rá, amint megérkezett berongyoltunk és megnyomtuk vagy ötször az ajtó záró gombot hátha úgy gyorsabban becsukódik az ajtó. A lifteben már nem tudtuk megfékezni vágyainkat. Lando a falhoz lökött lehet kicsit erõsebben a kelleténél, de nem tudott érdekelni. A kezei elindultak felfelé rajtam majd az ujjaimra kulcsolta az övéit és a magastartásba a falnak támasztotta a derekát pedig annyira közel nyomta hozzám, hogy éreztem férfiasságát. Meghitt és vad pillanatainkat az zavarta meg, hogy megállt a lift, de nem ott ahol mi akartuk. Erre kénytelenek voltunk abbahagyni azt, amit csináltunk. Egy öt fős család állt a lift előtt és nagy meglepetésemre magyarul beszéltek. Mikor beléptek magyarul köszöntek gondolom még nem szoktak hozzá, hogy külföldön vannak velem is elõfordult már párszor.

-Jó estét önöknek is!-köszöntem vissza magyarul.

Erre mindenki olyan meglepett fejet vágott, hogy muszáj volt nevetnem.

-Jézusom észre se vettem, hogy Budapestes póló van rajtad.-mondta a család legnagyobb fiú tagja.

Körülbelül húsz éves lehett helyes fiú volt, bár ez egyáltalán nem érdekelt hiszen ott áll mellettem Lando Norris, aki éppen meghaldoklik a vágytól, hogy az övé legyek csak úgy mint én.

-Semmi gond késő van.-mosolyogtam rá kedvesen.

-Dominik vagyok.- nyújtotta a kezét kézfogásra.

-Jade.- ráztam meg határozottan.

-Ők pedig a családom Luca és Zsani a húgom, Andrea és Tamás a szüleim.- mutatta be végig a többieket.

Mindenkivel kedvesen kezet fogtam, de már nagyon lettem volna Lando-val kettesben.

-Ő pedig Lando a barátom.-mutattam a mellettem álló brittre.

Gyorsan lefordítottam neki, hogy mi is történt ő pedig a hozzá megszokott módon mindenkivel közvetlen és irtó aranyos volt kivéve Dominikkal szerintem kicsit féltékeny volt rá.

A következõ emeleten mi kiszálltunk így elbúcsúztunk az újdonsült "barátainktól".

Végre folytatódhatott az amit elkezdtünk.