Maradj velem

~32~

Jade

-Ezek a Mclaren-es fiuk fenekestül felfordították az életünket.-mondtuk ismét egyszerre.

Olyan jól elbeszélgettünk June-al, hogy észre sem vettük, hogy már egy órája véget ért az időmérő , akkor is csak azért, mert mindkettőnk telefonja megállás nélkül csörgött.

-Azt hiszem itt az ideje, hogy menjünk.-monda.

-Igen, szerintem is és June.-szóltam utána mert már megindult az ajtó felé.

-Mi az?- kérdezett vissza értetlenül.

-Védekezni ne felejtsetek el nem akarok még nagynéni lenni!-röhögtem el magam.

Erre ő csak felemelte kezét majd bemutatott.

-Jól van na tudod, hogy szerelek.-kiábaltam utána, de nem hiszem, hogy hallotta.

Megnéztem a telefonom boldogan realizáltam, hogy mindkét fiú jó helyén, Carlos a hetedik Lando pedig a nyolcadik helyen rajtolhat holnap. Gyorsan ki posztoltam Instagramra, Facebookra és Twitterre is. Aztán felhívtam Lando-t.

-Hol jársz báránykám?-kérdeztem nevetve.

-Jelenleg a parkolóban várok Jade Peletier-re.-válaszolta.

Igaz nem láttam az arcát, de láttam magam előtt ahogy mosolyog rajtam.

-Most mosolyogsz, igaz?-kérdeztem.

-Gyere és nézd meg.-mondta majd letette a telefont.

Szerencsére éppen elég sötét volt ahhoz, hogy észrevétlenül végig suhanjak a paddock-on és eljussak a parkolóig ahol Lando Norris az autójának támaszkodva karba tett kézzel várt rám.

Mikor elértem hozzá elé álltam majd az arcára tettem a kezem és nyomtan egy gyengéd csókot a szájára köszönésképpen.

-Hiányoztál.-mondta miközben átölelt.

-Nem töltjük együtt a délutánt és máris hiányzom? Mi lesz velünk ha nem lesz futam, akkor két hétig nem fogjuk látni egymást.- kezdtem el pánikolni. -egyébként nekem is hiányoztál- tettem hozzá.

-Azért mert nem lesz verseny az nem jelenti azt, hogy mi nem találkozhatunk.-mondta miközben beszállt az autóba.

Én is így tettem, majd a kocsiban folytattuk tovább a beszélgetést.

-Igaz, de nekem nincs ahhoz pénzem, hogy folyton utazgassak és a te pénzedbõl nem akarok és nem is vagyok hajlandó költeni.-mondtam magabiztosan.

-Nem baj majd akkor én utazom hozzád.-közölte lazán. -Egyébként akartam kérdezni valami fontosat.-mondta nem jellemzõ zavart hanglejtésben.

Kissé megijedtem, de próbáltam elrejteni a bennem kavargó több száz érzést.

-Igen?-kérdeztem vissza.

-Hétfõn haza megyek Bristol-ba a családomhoz és nagyon szeretnének megismerni téged, úgyhogy eljönnél velem kérlek?- kérdezte bociszemekkel.

Itt kettõ dolog futott át az agyamon: 1.Lando Norris elhívott az otthonába 2. Lando Norris elhívott az otthonába, hogy bemutasson a családjának, akik kíváncsiak rám, szóval mesélt rólam nekik. Annyira lesokkolódtam, hogy egy darabig válaszolni sem tudtam.

-Persze azt is megértem, ha nem akarsz jönni.-próbálkozott Lando.

-Veled megyek.- közöltem vele.

-El se tudom mondani mennyire boldog vagyok, köszönöm Jade.-mondta folyamatosan mosolyogva.

-Én köszönöm a meghívást.-beszélt belõlem a jólneveltség. -Miket mondtál rólam nekik?-kérdeztem kíváncsian.

-A neved és igazából elég sok mindent meg hogy teljesen odavagyok érted.-válaszolta komolyan.

-Oh, hogy teljesen odavagy értem?-kérdeztem vissza mosolyogva.