Maradj velem

~86~

Jade

Hirtelen kopogott valaki az ajtómon, már kezdetem örülni, hogy végre June az, boldogan rohantam az ajtóhoz, de "csak" Lando volt.

-Szia.-köszönt mikor belépett.

-Szia.-válaszoltam röviden.

Majd egyszerűen kitört belőlem a sírás, nem bírtam küzdeni az ellen, hogy valaki sírva lásson.

-Sssss gyere.-húzott a kanapé felé majd leült én, pedig mellé ültem.

Lando átkarolta a vállam én, pedig mellkasának támasztva a fejem, sírtam.

-Egy csődtömeg vagyok.-mondtam zokogva.

-Dehogy vagy.-tette a kezét a fejemre és simogatni kezdte.

-June-nak egyszer van szüksége rám és nem tudok neki segíteni, egyszerűen elnyelte a föld, nem tudom hol van. Érted nem tudom hol van a testvérem.-mondtam, de szerintem nem sokat értett belőle, mert teljesen artikulátlanul mondtam.

-Jade.-távolodott el tőlem egy kicsit, hogy lássa az arcom.

-Igen?-kérdeztem szipogva.

-Biztos vagyok benne, hogy jól van nincs semmi baja.-nyugtatott.

-Hát ja, nincs semmi baja csak kiderült, hogy álmai férfia másnak csinált gyereket.-mondtam felháborodva.

Lando reakciója nagyon furcsa volt hirtelen teljesen máshogy viselkedett. Valahogy rögtön átláttam rajta.

-Te tudtál róla.-vettem le rögtön.

Nem válaszolt, egy szót nem szólt.

Én pedig idegesen pattantam fel mellőle.

-Te tudtál róla és egy árva szót nem szóltál róla. Mióta tudod és mégis mikor akartad elmondani?-támadtam le.

De ő megint nem válaszolt.

-Egy egész napon át kerestem őt, biztos valahol magába zuhanva bőg vagy a jó Isten tudja mi van vele.-kezdtem el üvöltözni vele.

-Biztos vagyok benne, hogy jól van.-mondta nyugodtan.

-Miért erről is tudsz valamit esetleg?-kérdeztem miközben kérdően felemeltem a kezeim.

-Nem, Jade nem tudok semmit.-mondta teljesen nyugodtan.

-Na jó tudod mit? Menj ki.-mentem az ajtóhoz.

-Tessék?-kérdezett vissza értetlenül.

-Jól hallottad, menj ki, nem akarlak most itt látni.-nyitottam ki neki az ajtót.

Odasétált hozzám majd becsukta az ajtót.

-Te mit a francot csinálsz?-kérdeztem kiégve.

-Becsukom az ajtót.-válaszolta.

-Na nem mondod, úgy értettem, hogy mit csinálsz még itt miután nyomatákosan megkértelek, hogy hagyd el a szobám.-kiabáltam.

-Jade, ez June és Carlos dolga. Nekem nem is kellett volna tudnom róla. Hidd el elég szar érzés volt, hogy nem mondhattam el neked.-magyarázta.

-Miért nem mondhattad el?-kérdeztem már emberibb hangnemen.

-Mert te elmondtad volna June-nak, holott semmi közöd nincs hozzá és ha csak én mondom el neked akkor meg neked is teher lett volna, mert titkolozod kellett volna előtte. Most már érted, ugye?-kérdezte.

-Igen.-feleltem kurtán. - Ne haragudj rám.-mondtam megbánóan.

-Nem gond, megértelek.-ölelt magához.

Sziasztok!
Az elkövetkező három napban nem fogok részt publikálni a karácsonyra való tekintettel.
Ne ijedjek meg December 27.-től ismét mindennap lesz rész.
Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
❤️❤️