Maradj velem

~42~

Jade

-Mennem kell.- nézett hátra a csapatra.

-Látom menj csak.-simítottam végig arcát.

Majd hátat fordított és elment a távolodó hátát néztem és ismét rájöttem arra, hogy szeretem. Soha életemben nem éreztem még ilyet, pedig volt már két barátom, de az egyáltalán nem ilyen volt.

Már besötétedett, mire mindketten végeztünk, ahogy korábban megbeszéltük a parkolóban találkoztunk.

-Jó estét Mr. P8.- köszöntöttem.

-Jó estét Mrs. Peletier.- köszönt vissza majd megcsókolt.

Körülöttem, pedig ismét megállt a világ és csak mi ketten léteztünk. A pillangók ismét életre keltek a gyomromban sõt már egészen a torkomig felrepültek, legalábbis én úgy éreztem.

Mikor beültünk az autóba kaptam egy 'emergency meeting' üzenetet. Ez egy jól megszokott üzenet, amit csak akkor írunk be a családi Messenger csoportba, amikor valami nagyon fontos dolgot haladéktalanul meg kell tárgyalnunk.

-Én nem akarok beleszólni a vezetési stílusodba, de tudnál egy kicsit gyorsabban menni, mert muszáj lenne 10 percen belül a hotelben lennem.-mondtam erõtlenûl.

-Persze tudok, de van valami baj?-kérdezte aggódva, miközben felgyorsított.

-June 'emergency meeting'- et hívott össze.-mondtam furán.

-Akarjam tudni?- kérdezte mosolyogva.

-Áh' majd meglátod.-hagytam rá.

Majd végig hallgattuk June tervét, nagyon tetszett így elhatároztam, hogy meg fogjuk látogatni őket. Hosszasan búcsúzkottunk majd végül elmentek, kissé meghatódtam, de ez az élet rendje.

-Nyugalom, Carlos vigyázni fog rá.- próbált megnyugatni Lando.

-Tudom csak mindig nehéz az elvállás.-feleltem őszintén.

-Persze elhiszem, mondanám, hogy átérzem, de ezt nem én soha nem fogom-mosolyodott el bátorítóan.

-Kicsit izgulok a holnapi találkozó miatt.-jött rám az őszinteségi öt perc miközben megindultunk vissza Lando szobája felé.

-Már most imád téged otthon mindenki, pedig még nem is találkoztak veled. Nincs ok az aggódalomra egy ilyen szép, gyönyörű és nem mellesleg okos lányt mindenki szeret.-nézett rám idéző zöld szemeivel.

-Istenem, de édes vagy.- mondtam olvadozva.

-Tudom.-felelte.

Úgy látszik ez a 'tudom' szó már végig kíséri a kapcsolatunkat, csak úgy, mint a 'menjünk sétálni' dolog.

Mikor felértünk Lando szobájába mindketten fáradtan bedőltünk az ágyba.

-El kéne mennem zuhanyozni.-mondtam fáradtan.

-Nekem is kéne.-dönnyügte.

-Jó én megyek elõszõr.-mondtam lazán.

-Mit szólnál hozzá ha csatlakoznék?-kérdezte kíváncsi mosollyal az arcán.

-Hát ha ragaszkodsz hozzá.-adtam be a derekam.

-Ragaszkodok hozzá.-mondta majd felkapott és a zuhanyzó felé cipelt.