Maradj velem

~67~

June

-És mi van ha mi is elhidegülünk egymástól?-kérdeztem teljesen bepánikolva.

-Nem hagyom, hogy ez megtörténhessen.-válaszolta miközben megfogta kezeimet majd bátorítóan megszorította.

-Van kedved megnézni a mólót?-kérdeztem miután kijöttünk az étterembõl.

-Persze, szívesen a legjobb idegenvezetõt kaptam így akár az összes házat végig nézem, ha te beszélsz róla.-bókolt.

-Azt akarod, hogy itt menten elolvadjak?-kérdeztem elérzékenyülve.

-Hát az volt a cél.-kulcsolta rá ujjait az enyémre.

-Észrevettem, hogy nem szeretsz róla beszélni, de mikor történt a baleseted?-érdeklõdött.

-Körülbelül másfél éve, de miért?

-Fáj még?-kérdezte.

-Hát volt olyan idõszak mikor 10 méter volt a maximum, amit meg tudtam tenni vele aztán folyamatosan egyre többet, de baleset után fél évvel sportolásra még mindig alkalmatlan volt. Egy egész évbe telt mire le tudtam futni 1 kilométert komolyabb fájdalmak nélkül, de most már akár 5 kilométert is le tudok futni, a sétával, pedig nincs különösebb bajom. Persze vannak rosszabb napok, de szerencsére egyre ritkábban.- mondtam , de magam is meglepõdtem, hogy mennyire részletesen mondtam el neki.

-Köszönöm.-válaszolta komolyan.

-Mit köszönsz?-néztem rá értetlenül.

-Köszönönöm, hogy õszinte vagy velem.-mondta majd magához húzott és megölelt.

Carlos ölelése mindig jól esik, de most valamiért különösen jó volt, lehet, azért mert elég hideg van és rajtam csak egy vékony vászon kabát van.

-Figyelj nagy gond lenne, ha mégse ma néznénk meg a mólót?-kérdeztem mikor abba hagytuk az ölelkezést.

-Nem probléma szerintem két nap múlva is ugyan ott lesz, de miért?-érdeklõdött.

-Most, hogy elengedtél rájöttem, hogy megfagyok.-mondtam dideregve.

-Ooo' szóval én vagyok a hibás?-nevetett fel halkan.

-Egyértelmûen te vagy.-néztem mélyen gyönyörû szemeibe.

-Értem, odaadjam a kabátom, míg visszaérünk a kocsihoz, bocsánat Luigi-hoz?-javította ki magát.

-Micsoda úriember vagy, de nem szükséges köszönöm, szerintem most már elleszek Luigi-ig.-nevettem fel.

-Jól van, de ha meggondolod magad akkor csak szólj.-mondta majd átkarolt, hogy melegítsen.

-Te jó Isten, June te remegsz ennyire fázol?-mondta miközben kérésem ellenére levette a kabátját és a vállamra terítette.

-Köszönöm.-igazítottam meg magamon Carlos kabátját, amibõl csak úgy áradt a tipikus Carlos illat.

-Jól érzed magad? Mert nincs annyira hideg, hogy igy remegj.-érdeklõdött.

-Persze minden okés, én mindig fázom, nem is tudom mit gondoltam mikor ezt a kabátot vettem fel.-értetlenkedtem.

-Oh értem ezek szerint inkább Madridban kellett volna elbújni.-nevetett fel.

-Hát lehet jobb lett volna.-nevettem fel én is.