Maradj velem

~41~

June

Este kilenckor végre végeztem minden tennivalómmal így vissza mehettem a hotelbe. Ahogy Carlos-al megbeszéltünk a szobájában fogunk találkozni.

Természetesen első utam hozzá vezetett. Rettenetesen fáradt voltam hiszen reggel 7 óta folyamatosan talpon vagyok konkrétan enni sem volt időm egész nap így farkaséhesen mentem fel hozzá.

Ismét három határozottat kopogtattam az ajtaján erre ő most sokkal hamarabb kinyitotta, mint tegnap. Annyira boldog voltam, hogy végre láthatom, hogy se szó se beszéd a nyakába ugrottam.

-Hiányoztál.- mondta mikor újra saját lábaimra állított.

-Te is nekem.- feleltem õszintén.

-Bocsi, hogy csak így itt hagytalak reggel, de mennem kellett.-kért elnézést.

-Semmi gond nyugalom.-mosolyogtam rá kedvesen.-Nagyon büszke vagyok rád.-tettem hozzá miközben tarkójára tettem kezeim.

-Köszönöm én is elégedett vagyok az eredményemmel, de persze apámnak ez se felel meg.-mondta kissé idegesen.-Ragaszkodik hozzá, hogy a két hetes szünetben is vele edzek és gyakoroljak otthon Madridban.

-És te ezt nem akarod, igaz?-vettem le rögtön a lényeget.

-Nem, June egyátalán nem akarom.-felelte őszintén.

-Mit szólnál hozzá, ha megszöknénk erre a két hétre?-merült fel bennem a gondolat.

-Hova tudnánk elszökni, ahol se sajtó se semmi nincs?- kérdezte reményt vesztve.

-Otthon Magyarországon van egy kis nyaralónk egy nagyon eldugott helyen, ha nincs főszezon akkor körülbelül 500 ember lakja főleg idős emberek, akiknek fogalmuk sincs, hogy ki vagy.

-És apámnak mit mondok?-kérdezte, de látszott rajta, hogy komolyan belegondolt a lehetõségbe.

-Figyelj, felnőtt ember vagy azt csinálsz, amit akarsz később meg fogja érteni.-mosolyodtam el bátorítóan.

-Menjünk most rögtön.-közölte olyan egyszerűn mintha arra kértem volna, hogy menjünk le a sarki boltba.

-Menjünk most rögtön.-ismételtem meg szavait.

-Gyorsan intézek egy gépet nekünk és összepakolok addig köszönj el Jade-től és Will-től meg te is pakolj össze.-adta ki az utasításokat.

-Rendben megyek is.- mondtam majd adtam egy puszit a szájára erre ő kicsit meglepõdött, de végül viszonozta a csókot.

Úgy tettem, ahogy Carlos mondta, gyorsan összehívtam egy 'emergency meeting'-et
-et a családom jelenlévő tagjaival a szobámba majd neki álltam a pakolásnak.

Két percen belül dörömböltek az ajtómon, elöszőr Will érkezett meg aztán Jade mondjuk ő hozta magával Lando-t is valamiért, na mindegy nem ez a lényeg.

Gyorsan felvázoltam nekik a helyzetet Jade-nek annyira tetszett az ötlet, hogy visítozva közölte, hogy majd meglátogatnak minket. Will pedig annyit mondott, hogy megy és letisztáz pár dolgot Carlos-sal és üdvözli anyáékat. Gondolom ez ilyen nagy testvéres védelmezős dolog, de örülök, hogy nem volt ellénére. Lando csak annyit tett hozzá, hogy jó szórakozást, szerintem ő se nagyon értette, hogy mit keres a családi megbeszélésen, de végülis nem zavart.

Míg Will Carlos-al beszélgetett én gyorsan összepakoltam és hosszasan elköszöntem nővéremtől majd Lando-t is megöleltem barátian.

-Jól van June mindent megbeszéltem a rabloddal kérlek ne csináljatok nagy hülyeséget és majd látogassátok meg anyáékat is Pesten.-mondta kissé a főnök szerepben maradva.

-Rendben így lesz, ne aggódj.-mondtam miközben megöleltem.

-Két hét múlva találkozunk. válaszolta majd abbahagytuk az ölelkezést.

-Mehetünk?-kérdezte Carlos mikor berakta a bõröndöm a csomagtartóba.

-Igen csak egy pillanat.-válaszoltam.

-Will tudod, hogy a kis kuckóban (így nveztük el a nyaralót, mikor kisebbek voltunk) nincs Internet szóval ne ijedjetek meg ha nem írunk nektek.-mondtam-

-Persze tudom, de azért a fontosabb dolgokat írd meg kérlek.-válaszolta.

-Rendben.-válaszoltam majd beültem az autóba.

-Akkor irány Alsóbélatelep. - mondtam mosolyogva.

-Ha te mondod.- röhögte el magát Carlos.

-Hogy mondtad vagy mondod el apukádnak?-kérdeztem komolyan.

-Megkértem egy hölgyet a recepción, hogy holnap hívják fel és mondják el neki, hogy bocs apa, de élnem kell a saját életem.-válaszolta.

-Igazán frappáns.-mondtam elismerõen.