Maradj velem

~90~

June

Bahrain után Kína következett a verseny naptárban, így a verseny után 2 nappal már utaztunk is a helyszínre.

A repülőn láttam Carlos-t először a történtek óta, nem volt jó érzés. Ránéztem és éreztem, hogy szeretem, a szemeit, a nevetését, a haját, az illatát úgy igazából mindenét, de aztán eszembe jutott mit tett velem, hogy több, mint két hétig az arcomba hazudott, hogy mástól lesz gyereke, hogy azóta nem keresett és eltűnt  a rózsaszín köd, nem éreztem mást, mint gyűlöletet, színtiszta mélyről jövő gyűlöletet.

Láttam, hogy egyszer oda akart jönni hozzám beszélgetni, de felvettem a fejhallgatóm és behunytam a szemeim alvást színlelve.

A versenyhétvége során, azt tettem, amit Jade mondott nekem tudván, hogy ezzel valamennyire vissza tudom adni neki azt a fájdalmat, amit én éreztem és érzek minden pillanatban.

Eddig el sem tudtam képzelni, hogy lehet egyszerre gyûlölni és szeretni valakit hát most már tudom, bárcsak ne tudtam volna meg soha.

Kína után jött Azerbaijan, ahol szintén csak átnéztem Carlos-on, aki az elmúlt idõkben nagyon rosszul teljesített a pályán és az interjúkon is össze-vissza beszélt.

Aztán jött Spanyolország, Barcelona Carlos hazai pályája, ahol muszáj volt jól teljesítenie.

A sok utazás  és hajtás után fáradtan dőltem be a barcelonai szálloda szobám ágyába. A nyugodt pihenőmet Jade telefonhívása zavarta meg.

-Mi az?-nyöszörögtem fájdalmasan.

-Tudod ma adtam egy mappát, amibe a kérdések vannak a fiúknak a holnapi videóhoz és kiderül, hogy holnap kora reggel kell megcsinálnunk, így nem lesz idejük átnézni -magyarázott.

-Jade, a lényeget-szóltam rá.

-Ja' okés a lényeg, hogy át kellene vinned Carlos-nak a mappát-mondta

-Tessék?-kérdeztem értetlenkedve.

-Jól hallottad és sajnálom, de muszáj lesz-tette le a telefont.

Na jó akkor most szépen felöltözök és meglátogatom Carlos-t este negyed tizenkettőkor.

Lassan, komótosan lesétáltam Carlos szobájához és bekopogtam.

Elõször azt hittem, hogy rossz helyre kopogtam be, mert egy lány nyitott ajtót.