~14~

575 35 0
                                    

                                Jade

A szobában teljes sötétség uralkodott, de nem volt nehéz megtalálnom elég volt csak a sírást követnem rövid utam az ágyáig tartott levettem a magassarkúm majd befeküdtem mellé és átkaroltam. Ennél többre egyikünk se vágyott szavak nélkül mindent megbeszéltünk, hogy mennyire sajnálja és hogy mennyire fáj neki. Mint ahogy már az elõbb említettem, ha neki fáj akkor nekem is fáj.

-Hozok fagyit.-mondtam elkeseredve, mert tudom, hogy az mindig jobb kedvre deríti.

Válasz helyett csak hümmögött egyet.

Gyorsan leszaladtam az étterembe és kértem két tálkába három-három gombóc kókusz fagyit elõször nem akartak adni, de mikor közöltem a pincérrel, hogyha nem ad akkor szétcsapok a fején egy üveget meggondolta magát.

-Visszatértem és hoztam fagyit.-mondtam annyira vidáman amennyire csak ment.

June felkapcsolta az éjjeli szekrényén lévõ lámpát és akkor megláttam a bucira sírt fejét a szívem megszakadt a látványától. Odaadtam a fagyit majd jó étvágyágyat kívántam neki.

-Mit szólnál hozzá ha megnéznénk a Bridget Jones naplóját?-kérdeztem tudván, hogy az a kedvenc filmje.

-Jó ötlet benne vagyok.-válaszolta szomorúan.

Az egész filmet végig bõgtük majd June álomba sírta magát én is hamar elaludtam mellette.

Reggel hajnali ötkor keltem fel a beszûrõdõ napfényre. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és teljesen behúztam a függönyt, hogy June ne kelljen fel rá. Elsõ utam a fürdõszobába vezetett, hogy rendbe szedjem magam, mert az tegnap este nem történt meg. Mire végeztem már June is ébren volt.

-Figyelj, nincs minden veszve Carlos aggódik érted, ami azt jelenti, hogy még mindig kedvel. Tegnap eleget sajnáltattuk magunkat itt az ideje, hogy talpra állj és véletlenül se nézzük meg a híreket jó?-mondtam komolyan enyhén parancsoló stílusban.

-Igazad van, eléggé padlóra kerültem tegnap valahogy muszáj felállnom.- jelentette ki határozottan.

-Írtam Will-nek, hogy, ma mindketten itthonról dolgozunk.-mondtam.

-Gondolom megértette, mindketten nagyot alakítottunk tegnap nem kéne ma folytatni.-röhögte el magát kínjában.

-És, hogy csókol a britt-belga félisten?- húzta kíváncsi mosolyra a száját.

-Ténylegesen félisten és félistenhez méltóan csókol.-mondtam miközben rágondoltam újra életre keltek a lepkék a gyomromban.

Maradj velemOnde histórias criam vida. Descubra agora